Április 30-án a Duna-Dráva Nemzeti Park és a Horvát Madárvédők Egyesülete szakemberei sasfészkek után kutatva járták a Kopácsi-rétet, s a madárfiókákat azonosítóval látták el. A látványos akcióba az Új Magyar Képes Újság és a Drávatáj munkatársai is bepillantást nyerhettek.
Magyarország és Horvátország 2004-ben csatlakozott a rétisas-gyűjtési programhoz. Az elmúlt tíz év során a Kopácsi-rétben, a Dráva és a Száva mentén, illetve Magyarország déli részén, Gemencen és Béda-Karapancsán eddig összesen 300 fióka kapott egyedi azonosításra alkalmas színes gyűrűt.
A gyűrű a madarak „rendszámtáblája”
A 23 ezer hektáron elterülő Kopácsi-rétnek rendkívül gazdag a rétisas-állománya. Ma a horvát-magyar határtól a Dráva torkolatáig körülbelül 70 fészek található.
A Duna-Dráva Nemzeti Park és a Kopácsi-rét igazgatósága a Horvát Madárvédők Egyesülete közreműködésével közösen vesznek részt a rétisas-gyűjtési projektben, melynek keretében a természetvédelmi szakemberek minden évben felkutatják a sasfészkeket, és meggyűrűzik a bennük található fiókákat.
– Tízéves munkánk során megállapítottuk, hogy az itt és Magyarországon kikelt sasok életük első négy évében az egész Kárpát-medence területén mozognak, vándorolnak, és csak ötéves, kifejlett korukban telepednek le, de akkor véglegesen – mondta Mikuska Tibor, a horvátországi madárvédők egyesületének tagja.
A madárgyűrűzés a madarak egyedi jelölésén alapuló kutatási módszer. A gyűrűk segítségével nyomon követhető a madarak mozgása, felderíthetők pihenő- és táplálkozó helyeik, telelőterületeik.
– A színes gyűrűzés lényege, hogy a madarak beazonosíthatók legyenek anélkül, hogy ártanánk nekik. A gyűrűn egy számkombináció található, mely jelöli a madár születési idejét, helyét, és segítségükkel az is kideríthető, hogy merre járt élete során, ha máshol is beazonosították őket – mondta Mórocz Attila, a Duna-Dráva Nemzeti Park természetvédelmi őre.
A munka legnehezebb része a fáramászás
A fiókákat repülésképtelen állapotukban jelölik meg. A szakembereknek ekkor a legegyszerűbb a feladatuk, a madarak szempontjából pedig ekkor a legbiztonságosabb az eljárás. Fészkük 20 méternél is magasabb fákon található. Megközelítésükhöz gyakorlott hegymászóismeretek szükségesek. Ezért a csapat nélkülözhetetlen tagja a budapesti Lukácsi Lóránd, aki ipari alpinistaként dolgozik. Munkahelyén magasépületeket kell megmásznia. Itt pedig fára mászik, a fészekben lapuló madarakat egyenként zsákba helyezi, majd leereszti a földre, ahol a munkatársak megjelölik, és tollmintát vesznek tőle, ami a genetikai vizsgálat alapját képezi. A fészekben található ételmaradékot is megvizsgálják.
Lóránd a sasvédő akció kezdete óta tagja a csapatnak, ezt a tevékenységet hobbijának tekinti. Ezúttal már az első fészekben két fiókát találtak.
– Ez a másfél méter átmérőjű fészek egy viszonylag könnyen megmászható fán volt, egyébként magasabban helyezkednek el, ráadásul ennél jobban el vannak rejtve. Mindig nagy élmény felmászni a fészekhez, ahonnan általában jó a kilátás is – mondta Lukácsi Lóránd.
Az eljárás során mindkét madár készségesen tűrte, hogy felhelyezzék lábukra a gyűrűt. Csak az anyjuk körözött ez idő alatt aggodalmasan a fészek körül. A végén úgy kerültek vissza a helyükre, hogy tolluk pihéje sem görbült, leszámítva azt a kettőt, ami a vizsgálathoz kell. A csapat pedig indult a következő fészekhez.
Az évek során bővült a rétisas-állomány
A fiókák száma alapvetően a táplálék mennyiségétől függ. Hogyha a kora tavaszi időszakban bőséges a Duna vízállása és a környék megtelik hallal, akkor a fészkekbe is több táplálék jut, s ezzel a populáció is nagyobb lesz. Mivel az idei áradás elmaradt, a szakemberek kevesebb fiókára számítanak.
Deme Tamás, a Duna-Dráva Nemzeti Park munkatársa elmondta, rétisasból a 70-es évek elején volt a legkevesebb, Magyarországon akkor 8-10 párt tartottak nyilván.
– A rétisasok száma napjainkra megnőtt, emlékezetem szerint a tavalyi évben 264 költőpár volt Magyarországon – mondta a természetvédelmi őr.
Hozzátette, ez részben a természetvédelem eredménye, de más feltételek javulása is hozzájárult ehhez; a 70-es években betiltották azokat a növényvédő szereket, amelyek kihatással voltak a nagyragadozók állományára, emellett változott a sasok élőhelye, táplálékbázisa, jobb lett az emberek hozzáállása, és fejlettebb megfigyelő-hálózat jött létre – mindez együttesen eredményezte azt, hogy ilyen szép számban találhatók rétisasok Magyarországon és itt, a Kopácsi-rétben is.
{fcomments}
