A legújabb régészeti feltárások is azt bizonyították, hogy Vinkovci (Vinkovce) városa a kőkorszak óta folyamatosan lakott, ami Európa ezen részén egyedülálló jellegzetességnek számít. Sem a népvándorlások, sem a tatárjárás, sem a török hódoltság idején nem néptelenedett el.
Vinkovci területe a történelem előtti idők óta folyamatosan lakott. Ez ritkaságnak számít, hiszen az ilyen régi települések általában egy idő után elnéptelenednek. Az ókor olyan „hírhedt” városai, mint például Jerikó vagy Babilon már évezredek óta lakatlanok. Vinkovci viszont most éli igazi fénykorát.
A város múltjáról a régészeti feltárások alkalmával talált leletek tanúskodnak a leginkább. Találtak itt már 9000 éves kerámiákat is. Vinkovci alapítói az új kőkorban a sopoti és a starčevaci kultúra képviselői lehettek. Őket később a Szerémség más részein is élő vučedoli kultúra képviselői váltották fel, és népesítették be a várost. A bronzkorra a terület lakossága egyedi kultúrát alakított ki, amit a tudósok vinkovcei kultúrának neveztek el. A város egyedi népességének a nyomai a vaskorban sajnos eltűnnek, ám a leletek folytonossága továbbra sem szakadt meg. A vinkovcei kultúrát a kelták, majd az illírek követték, akik a rómaiak hódításáig békésen éltek egymás mellett. A rómaiak saját közigazgatást vezettek be, ám a lakosságot ők sem irtották ki, hanem inkább fejlesztették a települést. A város új neve Cibaliae lett, és szinte a birodalom minden szegletéből érkeztek új lakók a városba, annak stratégiai jelentősége és gazdagsága miatt. A Cibaliae valamikori városfalain belüli területrészen épült fel a mai belváros, a vinkovcei kincsek lelőhelye is.
A római birodalom bukása utáni népvándorlás idején érkezők közül sokan le is telepedtek itt. Érdekes módon a birodalom bukása után a város pusztulására semmilyen jel sem utal, ellentétben például Mursa (Eszék) városával, ahol bizonyíthatóan nagy pusztítás volt.
Az első komolyabb kárt a város a tatárjáráskor, 1241-ben szenvedte el. Ekkor majdnem elnéptelenedett, de szerencsére viszonylag hamar rendeződött a helyzet. A következő pusztulás a török korban érte. A hódoltság idején csupán 17 adófizető házat írtak össze, de akkor sem néptelenedett el. Az érdekesség kedvéért említsük meg, hogy ugyanebben az időben Csúzán 25 adófizető portát tartottak nyilván.
A török kiűzése után a város lassan ismét magára talált, és napjainkra ismét Kelet-Szlavónia egyik legfontosabb városává nőtte ki magát.
A vinkovcei kincsek
2012 márciusában megkezdődött a városközpont felújítása. Mivel a történelmi városmagban folytak az építkezések, az előírásoknak megfelelően először a régészek „szállták meg” a terepet – amint az kiderült, nemhiába. A feltárások során egy összesen 54 darabból álló, 30 kilogrammnyi ezüst étkészletet találtak. A kincs római eredetű, és feltehetően egy negyedik századi helyi nemes tulajdonát képezte. Egyes darabjai aranyból készültek, növényi és állati motívumok is díszítik. A felbecsülhetetlen értékű kincseket jelenleg a zágrábi Mimara múzeumban őrzik, ahol restaurálják őket, aztán visszakerülnek eredeti helyükre, Vinkovciba, és a város múzeumában bárki megcsodálhatja majd az ókori leletet.
{fcomments}
