Bizonyára sokunkkal előfordult már, hogy az újonnan vásárolt, sok esetben drága műszaki cikkünk a garancia lejárta után hirtelen meghibásodott. A szervizben pedig azzal „vigasztalnak” minket, hogy inkább vegyünk egy újat, mert a javítás – ha egyáltalán lehetséges – ugyanannyiba kerülhet, mint egy új készülék. Járjunk kicsit utána, vajon miért is van ez így?
Napjaink fogyasztói társadalmában az üzletek kirakatai telis-tele vannak modern árucikkek tömkelegével. A bőséges választék zavarólag hat ránk, egyszerűen nem tudunk dönteni. Ám akárhogy is választunk, nagy az esélyünk arra, hogy olyan termék tulajdonosai leszünk, amelyet tudatosan javíthatatlannak terveztek, vagy csak egyszerűen „kispórolták” belőle az egyes alkotóelemeket. Sok esetben készülékeink meghibásodásának csupán egy parányi, filléres alkatrész az oka. Ezek az alkatrészek azonban gyakran olyan „mélyre” vannak beépítve, hogy szinte kiszerelhetetlenek, sőt sok esetben szerkentyűnk eltávolíthatatlan részét képezik. Ezért a szervizben új gép vásárlását fogják javasolni, ezzel is a gyártó malmára hajtva a vizet. Annak érdekében, hogy jobb legyen a rálátásunk a dologra, kikértük egy szakértő véleményét.
– Napjainkban az erős konkurencia miatt a gyártók nagy része arra törekszik, hogy minél nagyobb mennyiségű árut állítson elő minél rövidebb idő alatt, és minél olcsóbban. Ennek a termelési formának esik általában áldozatául a minőség, ugyanis a gyártók igyekeznek inkább az árakkal vonzani a vevőket, azonban azt nem hiszem, hogy tudatosan szabotálnák saját termékeiket, de nem ma már ezt sem tartom kizártnak. Persze vannak olyan cégek is, amelyekben úgy vélik, inkább kevesebb, de minőségi árut termelnek, ezek a termékek azonban általában drágábbak – mondja Lázár Erik elektromechanikus, aki azt is elárulta, hogy ő, ha teheti, inkább kissé jobban belenyúl a zsebébe, de inkább a jobb minőségű terméket veszi meg.
A villanykörte története
A 20. század elejére a technika olyan szintre fejlődött, hogy rendkívül tartós és megbízható műszaki cikkeket tudott előállítani, ami a tömegek számára kedvező volt. Azonban egy idő után a cégek kezdtek tönkremenni, mert mivel nem romlottak el a termékeik, az emberek nem vettek újat. A csőd elkerülése érdekében egyes gyártók direkt gyengébb minőségű termékeket dobtak piacra, amelyek egy idő után elromlottak, így újat kellett helyettük vásárolni. A tervezett meghibásodás első áldozata a villanyégő volt: 1924-ben a kor legnagyobb gyártó cégei megállapodtak, hogy az izzók élettartamát 1000 órában maximálják. Ez első hallásra nem hangzik drasztikus lépésnek, azonban ha figyelembe vesszük, hogy a megállapodás előtt az égők átlagos várható élettartama 5000-6000 óra közt mozgott, akkor hamar rájövünk a turpisságra.
A villanykörte után számos más használati cikk is hasonló sorsra jutott, mígnem napjainkban szinte minden készüléket korlátozott időre terveznek.
Bizonyára sokan tapasztalták, hogy régi, még a rendszerváltás előttről származó gépeink sokkal tovább bírják, mint mai társaik. Ez azért van így, mert a volt szocialista országokban „egy életre szóló” termékeket állítottak elő. Ennek köszönhetjük, hogy a régi szovjet (orosz) darálónk még mindig üzemel, és arra sem emlékszünk, hogy mikor cseréltünk utoljára égőt a garázsban.
{fcomments}
