Továbbra is a legfőbb téma a migránsprobléma. Most már szinte csak ezzel van tele az összes honi és külföldi média is.
Noha Európa az elmúlt évtizedekben többször is szembesült jelentős migrációs hullámokkal, 2015 minden tekintetben rekordévnek mutatkozik: míg tavaly 630 ezer menedékkérő érkezett az Európai Unióba, idén már szeptember elejéig 700 ezret regisztráltak, és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) becslése szerint az év végére számuk meghaladhatja az egymilliót. Közülük azonban csak negyven százalék, mintegy 350-450 ezer ember lehet majd jogosult a menekültstátus elnyerésére – hívta fel a figyelmet az OECD.
Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő szerint Nyugat-Európát teljesen szétzilálta a migránskérdés: a modern történelemben először került szembe Dánia Svédországgal és Németországgal a dán határzár miatt, a skandináv együttműködés megbomlott, a norvégok „kiborultak”, hogy az oroszországi Murmanszk felől is megjelentek a migránsok, a németek pedig a franciák felé zárták le a határokat. Mindez pár héttel ezelőtt még elképzelhetetlen volt. Ugyanakkor a visegrádi együttműködés sem volt még sosem ilyen erős: a hagyományos ellentétek elhalványultak, Orbán sikerrel „viszi” a témát, miközben Csehország, Szlovákia és Lengyelország felsorakozott mögötte.
A többség azonban két nappal ezelőtt ráerőltette akaratát a kisebbségre, az uniós belügyminiszterek megszavazták a menekültkvóta-rendszert.
De hogyan is fog ez működni a gyakorlatban? Ha valóban kvóták szerint helyezik el a menekülteket, mi fogja biztosítani, hogy azok abban a tagországban maradnak, ahová küldték őket? Mert biztos, hogy migránsok tömegei kerülnének akaratuk ellenére olyan országokba, ahová egyáltalán nem szándékoztak menni. A tervek szerint a menekültek csak ott kaphatnának ellátást, támogatást, ahová beosztják őket, persze egyáltalán nem biztos, hogy ez ott tartja őket például Bulgáriában. Elviekben talán működhetne is, ha csak pár ezer emberről lenne szó. Az első „körben” még csak 120 ezer főről van szó. A tömegek viszont továbbra is jönnek – özönlenek! -, így egyáltalán nem látni a fényt az alagút végén.
