Míg Földünk jelentős részén az éhezés okoz megoldhatatlannak tűnő problémát, a világ nyugati felében egyre nagyobb méreteket ölt az élelmiszer-pazarlás. Egyes becslések szerint globális szinten évente 1,3 milliárd tonna élelmiszer-hulladék keletezik, azaz a megtermelt élelmiszerek mintegy harmada kárba vész.
Hazánkban évente 400 ezer tonna élelmiszer kerül a szemétbe. A horvát kormány ezért tavaly elfogadott egy programot az élelmiszer-pazarlás visszaszorítására, amellyel 2030-ra a felére szeretnék csökkenteni a kidobott élelmiszer-hulladékot.
Ez sikerülhet, de a kormánynak sok pénzt és energiát kell befektetnie, és szükség lesz egy jó szemléletformáló kampányra is, amelynek során például a tudatos hulladék-szétválasztást népszerűsítik, egy jól működő élelmiszerbankra, de egy sor egyéb dolgot is meg kell oldani.
Jól működik példának okáért az élelmiszerajándékozás, amelyet öt évvel ezelőtt egyszerűsítettek, ráadásul adómentességgel is jár.
Számos jó gyakorlat működik már más országokban is, amelyeket érdemes lenne nálunk is alkalmazni.
Ausztriában például van egy élelmiszermegosztó portál, ahol magánszemélyek, gyártók és kereskedők is közzétehetik felesleges, de még le nem járt szavatosságú élelmiszereiket. A részvétel feltétele az, hogy az ételért nem szabad pénzt kérni.
A háztartásokban is jelentős mennyiség kerül a kukákba, de nagyon sok vész el a termesztés, a gyártás és a forgalmazás folyamatai során: alacsony az átvételi ár, ezért nem éri meg leszedni a fáról, behorpad a konzerv, lejár az akció, nem lenne gazdaságos átcímkézni stb. Világszerte alakultak szervezetek annak érdekében, hogy megpróbálják megmenteni az élelmet.
Az Egyesült Államokban 1966-ban indult az Élelmiszerbank nevű kezdeményezés, ami aztán világszerte elterjedt.
Mindenesetre a tudatos előállítók és forgalmazók mellett tudatos vásárlókra is szükség van. Azzal, hogy következetesen végiggondoljuk, valójában mit is kell megvennünk, sokat tehetünk a környezetünkért, nem mellesleg pedig a pénztárcánkért.
