Az ördögi busóálarcok, vagy más tájak karneváli maszkjai, akárcsak az ijesztő papírmasé figurák mind ugyanazt a célt szolgálták: hogy elűzzenek törököt, telet, betegséget, halált. Ma már inkább azt, hogy a turisták érdeklődését kiváltsák. Nagy Attila maszkműves munkáiból nyílik június 13-án, péntek 13-án – noha a karnevál hónapokkal ezelőtt volt, legalább a „babonás” dátum passzol a témához – kiállítás Csúzán, az Öreg Malomban. A hétvégi esemény tárgyai kapcsán az alkotóval beszélgettünk.
Nagy Attila budapesti maszkkészítő eredetileg hajózást tanult, majd inkább a művészetek, az alkotás felé vette az irányt. Sok évig kerámiával foglalkozott, ezen a mesterségen keresztül ismerte meg Asztalos Dániel pélmonostori fazekasmestert, aki a helyet biztosítja a tárlatnak a csúzai Öreg Malomban. Mint mondta, más ismeretségek is fűzik e tájhoz, kapcsolatban van a pélmonostori magyarokkal is, és egyszer régen, amikor még zenélt is, koncerteztek a csúzai ifjúsági otthonban.
A mostani kiállítást június 13-án, 18 órakor nyitják meg, a tárlat anyaga pedig két részből tevődik össze: farsangi papírmasé álarcokból és babákból, valamint a hagyományos busóálarcokból.
„A busójárás egészen más élmény az álarc mögül”
Attila Mohácson nőtt fel úgy, a busóhagyományokba beleszületett.
– Különösebben nem érdekelt a dolog addig, amíg először fel nem tettem a busóálarcot. Maszk mögül látni a farsangot egészen más élmény, mint turistaként, a rejtőzködés egyben fel is szabadít egy kis időre – osztja meg velünk rajongása hátterét.
A busócsoporttal rengeteg helyre eljutottak a világon, voltak Franciaországban, Szardínia szigetén, Bulgáriában… bejárták kontinensünk legnagyobb tradicionális karneváljait, bemutatva a busók történetét és megismerve más vidékek hagyományait, amelyekből sokat merített.
Rejtőzködés és elrettentés
A busóálarc-faragást megboldogult fafaragó barátja műhelyében kezdte. Vékonyabb maszkokat készít, mint mondja, a hatalmas, szarvakkal ellátott álarcokat a hatvanas években hozták „divatba” a tévések kérésére. Régebben inkább csak kisebb körmaszkokat viseltek a sokác alakoskodók, minél kevesebb kiegészítővel, hogy minél könnyebb legyen, ugyanis több napig le se vették. De ez régen volt, a busójárás 2009 óta az UNESCO szellemi világörökség része, 2300 felvonulóval, hetvenhárom csoporttal, turisták százezreivel.
Hagyományosan háromféle busómaszk van: az ördögöt, az emberarcot formázó és az állatmaszkok, amelyek mára szinte teljesen eltűntek.
– Ez egy nagyon könnyű, mégpedig egy mosolygós maszk. A hölgyek kifejezetten szeretik a mosolygós maszkokat – mutatja egyik kedvenc alkotását, amit már viselt is felvonuláson. Tapasztalatból tudja, hogy szívesebben fotózkodnak, táncolnak, ölelkeznek a hölgyek a vidám busókkal, akik persze nem csak ijesztgetni szeretnek. Mint általában a farsangi hagyományok, a mohácsi busójárás is szól a termékenységvarázslásról.
A legenda szerint a sokácok a török kiűzésére használták a maskarát. Egy fehér lovas jelent meg álmukban, akinek a tanácsára ördögmaszkokat faragtak, befestették vérrel, hogy minél ijesztőbbek legyenek. Maskarájukban átkeltek a Dunán, a babonás törökök pedig fejvesztve menekültek a városból.
A busóálarcot ma is fűzfából faragják, disznó vérével festik ki, birkabőr csuklyával és kos vagy tehén szarvával díszítik.
Munkái között van egy emberi koponyát ábrázoló, amelyet farsangtemetéskor visel, kezében kaszával. Ezt egy réges-régi, busójáráson készült fotón látható alakoskodó kinézete ihlette.
A velencei stílusú álarcokat, akárcsak a horrorfilmeket idéző figurákat, papírmaséból készítette, elsősorban természetes és újrahasznosított anyagokból, víz, liszt, papír, ruhagombok, gyümölcsmagok, birkabunda és különféle rongyok felhasználásával, de van olyan munkája is, amelyhez még saját haját is felhasználta.
A figurák témájukat illetően a busójáráshoz kapcsolódnak: a török katona levágott és karóba húzott feje, az ördög és felesége, a boszorkány, akiket Attila egy régi babakocsiban tol végig a felvonuláson – ma már mindezek természetesen a turisták figyelmének felkeltését, a szenzációt szolgálják, de céljuk a hagyományhoz hűen az elrettentés is, a török, a tél, a pestis elűzése, hogy helyet adhassanak az új kezdetnek, a tavasznak, az életnek.
Ha felkeltettük olvasóink figyelmét, jó szívvel ajánljuk, látogassák meg a tárlatot június 13-án, pénteken, 18 órakor.
