A hercegszőlősi Papež Györgyi és férje, Bogomir már gyerekkoruk óta ismerik egymást. Hogy az idő kötötte össze őket, kétféle értelemben is igaz, ugyanis az órásműhely hosszú éveken keresztül meghatározta mindkettőjük életét. Mivel Baranyában Papežen kívül csak Pélmonostoron volt órásmester, sikeresen működött a műhely egészen az ezredfordulóig. A modern technológia idővel leállította a mechanikus óraszerkezetek mutatóit. Az órásmester feleségével, Györgyivel beszélgettem az egykor jól működő vállalkozás múltjáról.
Papež Györgyivel a munkahelyén találkoztam, a hercegszőlősi mezőgazdasági boltban, ahol eladóként dolgozik. A helyiség az ő tulajdonában van, melyet munkáltatója bérel tőle. Ebben az épületben született és nőtt föl, gyerekkorában szülei kocsmát üzemeltettek itt. Györgyi nem folytatta a családi vállalkozást, vegyészeti iskolát fejezett be, igaz, a szakmájában sem dolgozott soha.
Leendő férje a szomszédban lakott, akivel gyerekkoruk óta ismerik egymást. Bogomirt egész életében az órásműhely vette körül, amelynek nagy múltja van Hercegszőlősön. Még az 1900-as évek elején érkezett Szlovéniából egy órásmester a faluba, akinek ekkor még nem volt műhelye. A baranyai falvakat járva begyűjtötte a hibás órákat, otthon megjavította, majd két hét múlva visszavitte őket a tulajdonosainak. A szlovéniai mester fia és Bogomir apja – akit rokoni szálak fűztek a családhoz – tőle tanulták ki az órásmesteréget, s hamarosan nyitottak egy műhelyt Hercegszőlős központjában.
Bogomir apja az 50-es években egyedül maradt az üzletben, így átköltöztette a műhelyt a saját házába. Adott volt egy jól működő családi vállalkozás, így Bogomir és testvére is ezt a szakmát tanulták ki. Mivel apját korán elvesztette, Bogomir volt kénytelen továbbvinni a vállalkozást.
Az órajavítás feltétele a türelem és a precizitás
Szép és megbecsült szakma volt az órásmesterség, de nehéz is egyben. Rendkívüli türelmet és precizitást igényelt. A mester az időmérő szerkezeteket darabjaikra szedte, javított rajta, összerakta, és ha még mindig nem működött megfelelően, a dolgot addig ismételte, amíg meg nem oldotta a problémát. Nem volt egyhangú munka, ugyanis a különböző márkájú órák más-más megoldásokat igényeltek. Papež javított karórákat, ébresztőórákat, faliórákat, kakukkos órákat, amelyek mind-mind mechanikus működésűek voltak.
Különleges feladat volt az órák tisztítása, ugyanis teljesen szét kellett szedni őket. Több napig is eltartott az órák működésének ellenőrzése. Később modernizálódott a műhely, s egy készülék segítségével könnyebben tudták ellenőrizni az óra pontosságát. Papežnak tisztító-berendezése is volt, melynek segítségével könnyebben és hatékonyabban lehetett szennymentessé tenni az órák alkatrészeit, s ez is hozzájárult az órajavítás gyorsaságához. Az üveg-, kapocs- és szíjcsere tartoztak az expresszmunkák közé, ezeket azonnal el lehetett végezni. Általában a legtöbb gond a faliórákkal volt. Papež mesternek gyakran házhoz is kellett mennie, hogy beállíthassa a szerkezeteket.
Baranyában mindössze két órásmester tevékenykedett
A szellemileg igencsak megterhelő munkát naponta reggeltől estig végezte, az üzleten nem volt kiírva a munkaidő. Sok kuncsaft kopogtatott a műhely ajtaján, Papežék pedig senkit sem utasítottak vissza, legfeljebb kicsit később sikerült befejezniük a munkát a tervezettnél. Baranyában akkoriban Papežéken kívül csak Pélmonostoron volt órásmester.
– Nagyon sok munkánk volt, akkoriban mindenki viselt karórát, ez egyrészt presztízskérdés volt, másrészt akkoriban még nem voltak mobiltelefonok – mondta Györgyi.
Miután 1972-ben férjhez ment Bogomirhoz, néhány évvel később már ő maga is besegített a munkába – pucolta az órák olyan részeit, amelyek nem fértek be a tisztítóba, az ébresztőórákat pedig egyedül szedte szét és tisztította meg, az összerakás pedig a férje feladata volt.
Az órásműhely a kétezres évek elejéig jól működött, majd a technika fejlődésének „köszönhetően“ fokozatosan veszített jelentőségéből, míg végül Papežéknak fel kellett számolniuk a céget, mert már nem tudtak megélni belőle.
– A digitális órákat ma már nem javíttatják. Nincs szükség a tisztításukra, legfeljebb elemet kell bennük cserélni. Ezek híján pedig órásra sincs szükség. Valamikor akkora tekintélye volt a mesterségnek, hogy az óravásárlások előtt is az órás véleményét kérték ki – mondja Györgyi.
Szerinte akkoriban elképzelhetetlennek tűnt, hogy egyszer majd nem lesz szükség órásmesterre, mert karórát sem fog viselni az emberek többsége, ugyanis mindenkinek mobiltelefon lapul majd a zsebében.
{fcomments}
