Tóth Péter Lóránt „versvándorral” beszélgettünk, aki a Kárpát-medence több száz településére vitte már el a költészet üzenetét. A Drávaszögi Irodalmi Karavánt idén indította útjára a Lakiteleki Népfőiskola támogatásával, melynek keretében vajdasági előadóművészekkel irodalmi programokat hoznak vidékünkre.
Tóth Péter Lóránt, a „versvándor” hátizsákkal, verssel és hatalmas hivatástudattal járja a Kárpát-medencét és a világot. Húsz országban, több mint 800 településen mondott már verseket – iskolákban, közösségekben, minden korosztály számára. De hogyan lett egy testnevelés-történelem szakos tanárból versmondó, mit jelent számára Radnóti Miklós öröksége, és hogyan kapcsolódik a Drávaszöghöz? Többek között ezekről beszélgetett Molnár Mónikával a Drávatáj magazinműsor stúdióvendégeként.
– Nem mindennap köszönthetünk a stúdióban versvándort, úgyhogy először is azt kérném, magyarázd meg a nézőinknek, hogy egész pontosan mivel is foglalkozol.
– A versvándor elnevezést nem én találtam ki, viszont ezer szállal kötődik a Drávaszöghöz, ugyanis 2016-ban, amikor először itt jártam az előadásaimmal, akkor Vörösmartra és Csúzára vezetett az első utam, és ott Sipos Tűr Klára tanárnő „versvándorként” mutatott be a gyerekeknek, és tulajdonképpen ez rajtam maradt, már csak annál is inkább, mert ugye én a családommal Kunszentmiklóson lakom, de tényleg a Kárpát-medencében élek.
– És ebből a versvándorságból gyakorlatilag egy küldetés lett, hiszen valóban bejártál nagyon-nagyon sok vidéket.
– Igen, én testnevelés és történelem szakos tanár vagyok egyébként, 2003-tól 2015-ig tanítottam otthon, Kunszentmiklóson, és tulajdonképpen most már a 11. tanévemet kezdem meg úgy, hogy versvándorként járom a Kárpát-medencét, ami azt jelenti, hogy különböző témájú irodalmi, történelmi előadásokat viszek, most már nemcsak a Kárpát-medencébe, hanem azon túl is, éppen nemrég számoltam össze, 20 országban jártam és több mint 800 településen.
– Van-e kedvenc témád vagy költőd?
– Radnóti Miklós élete szívügyem, és ez a Drávaszögre is vonatkozik, hiszen a feleségem idevalósi, innen származik, és a nagyobbik fiam is itt született Eszéken, még a pandémia idején. Radnóti is kötődik ehhez a tájhoz, az „erőltetett menet” Darázson és környékén is áthaladt. Radnóti Miklós egy olyan személyiség, olyan ember, aki mögé talán érdemes felsorakozni, az ő csendessége, életszeretete, szerénysége, a békéért való kiállása miatt.
– Hogyan fogalmaznád meg küldetésed jelentőségét?
– Az irodalom és a versek közvetítése szerintem az identitásnak az egyik legfontosabb megerősítése. Az ember az anyanyelvével fejezi ki az érzéseit, a gondolatait, az érzelmeit. Azt hiszem, hogy addig vagyunk magyarok, amíg az anyanyelvünkön beszélünk, gondolkozunk, élünk, és ebben nagyon-nagyon fontos szerepe van a verseknek, az irodalomnak. Az anyanyelvén olvasó gyermek a múltjáról, történelméről is tanul, így kapaszkodik a gyökereibe. Úgyhogy azt gondolom, nem is az én munkám a fontos, vagy nem erre tenném a hangsúlyt, hanem arra, hogy minél nagyobb szerepet kapjon az anyanyelv erősítése és az irodalomnak a megismertetése, nemcsak a diákoknak, hanem a felnőtteknek is.
– Milyen a fogadtatása az előadásaidnak?
– Én nagyon szeretek iskolákba járni, próbálom úgy összeállítani az előadásaimat, hogy azok ne csak a múltról szóljanak, hanem legyen valamilyen kapcsolódásuk a mával. A költők életéből vett olyan helyzetekről beszélek, amelyek megszólíthatják őket, akár József Attilán keresztül a szegénységről és az abból való, épp a tanulás által való kitörési lehetőségről, vagy a nagyon különböző habitusú, gondolkodású Petőfi és Arany barátságáról, akik mégis nagyon jól megértették egymást. Ilyenekre tudnak kapcsolódni a gyerekek, a felnőtteknél pedig visszajönnek az emlékek.
– Drávaszögi kötődésednek fontos mérföldköve volt az „irodalmi karaván” elindulása. Honnan jött az ötlet, a koncepció?
– Miután megismerkedtünk annak idején a feleségemmel, Lilivel, és egyre többet jöttem ide, egyre többet foglalkoztam az itteni emberekkel – elmondhatom, hogy nagyon sok barátom van itt, sok helyen jártam, és versvándorként fontos volt számomra, hogy minél több előadást hozzunk ide. Pár évvel ezelőtt Hajvert Ákos versmondóval, Török Noémi népdalénekessel, Kálló Béla Jászai-díjas színművész barátommal különböző témájú produkciókat mutattunk be itt, és én szerettem volna rendszeressé tenni ezt az egészet. Megkerestem Lezsák Sándort, a lakiteleki Népfőiskola Alapítvány elnökét, hogy szeretnék egy olyan programot létrehozni, amely az egész Drávaszöget átöleli, és amibe más művészek is bekapcsolódnának, olyanok, akikre érdemes odafigyelni. A népfőiskola támogatásával idén tavasszal elindult a Drávaszögi Irodalmi Karaván, melynek keretében Hajvert Ákos, a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének elnöke és Toldi István bácskertesi, Magyar Ezüst Érdemkereszttel kitüntetett mesemondó, Palócország örökös mesemondója hoztak programokat Kopácsra, Csúzára, Laskóra, Vörösmartra, Kiskőszegre, Eszékre.
– És mi várható még a „karavántól”?
– Terveink szerint ősszel újraindul a történet. Szeretném, ha Ákos és István is visszajönnének, de rajtuk kívül Karáth Eszter énekesnő és Fekete Krisztián cimbalomművész, pedagógus házaspár Eszterhéj című előadását hoznám el, amely a legfiatalabbakat szólítja meg. A feleségemmel, Lilivel készítünk egy Drávaszöget bemutató előadást, melynek keretében az e tájegységhez kapcsolódó népdalok, néphagyományok, gasztrokulturális történetek kerülnek a fókuszba. Ezek az előadások ősztől jövő február végéig tartanak majd.
