Női kvóta

0
711

 

Margaret Thatcher, a Vasladyként is emlegetett egykori brit államfő nézeteivel és cselekedeteivel ugyanúgy beírta magát a történelembe, mint híres mondásaival, melyek szállóigévé váltak az évek során. Az egyik ilyen mondása az volt, hogy „a politikában, ha azt akarjuk, hogy valamiről beszéljenek, egy férfit kell megkérni, ha azt szeretnénk, hogy valamit megcsináljanak, akkor egy nőt.” Nos, úgy tűnik, ez a sommás vélemény nem jutott el a mi politikusainkhoz, mert még mindig kevés a nő a horvát politikában, annak ellenére is, hogy nyolc éve törvény mondja ki: a parlamenti választási jelölőlistákon szereplők 40 százalékának nőnek lennie. Mondanunk sem kell, hogy az utolsó választáson egyik listára sem volt jellemző ez az arány. A szábor jelenlegi összetételének 15 százalékát teszik ki a hölgy képviselők. A törvény ráadásul erre az „engedetlenségre” 50 ezer kúnás büntetést is kiszab, de ezt majd csak a 2019-es választásokkal kezdődően lehet alkalmazni. Vagyis addig minden marad a régiben.
Az afrikai országokat egy-egy statisztikánál, kimutatásnál általában a legrosszabbul szereplők között tartjuk nyilván. Keveset hallunk azonban az ottani országok női politikusairól, akiknek a szerepvállalása korántsem tekinthető elhanyagolhatónak. Dél-Afrikában például a nők kiemelkedően magas számban (42,3 százalék) képviseltetik magukat a politikában. De itt van egy másik kis kelet-afrikai ország is, Ruanda, amelyre a világ figyelme az 1994-ben elkövetett népirtással irányult. A borzalmas események előtt a legtöbb ruandai nőnek a munkája a háztartás vezetéséből és a gyermeknevelésből állt. Ma pedig a parlament alsóházában a képviselői mandátumok 64%-át nők birtokolják.
A Világgazdasági Fórum által készített, nemek közötti egyenlőséget vizsgáló jelentés szerint viszont ezek a régiók nem példaértékűek.
Nézzük hát a „példaértékűeket”!
Van egy világszervezet, amely többek között nyilvántartja és évről évre összesíti a világ nemzeti parlamentjeinek adatait. Idei kimutatást még nem találtam, de nem sokban térhet el a tavalyitól, mely szerint a világ országaiban 22 százalék, Európában pedig még mindig – a skandináv országokat nem számítva – 23 százaléknyi csak a nők aránya a parlamentekben.
A mi 15 százalékunk tehát jócskán az átlag alatt marad.