Valamikor Kopács szinte egész lakosságának megélhetést nyújtott a halászat. A Kopácsi-réten idővel betiltották a mesterség űzését, s az itt élőknek más megélhetést kellett keresniük. A faluban működő hagyományos halászattal foglalkozó társaság is csupán tárgyi emlékeit őrizheti a halászatnak, a gyakorlatban viszont nem űzheti a mesterséget. Boros Károly, az egyesület aktív tagja a 1990-es évek elején még halászhatott a régi technikával és eszközökkel – ezek voltak számára a legszebb évek.
A kopácsi halászok régen úgy gondozták a rétet, mint ahogy a földműves a földjét. Szinte részei voltak a természetnek, kiegészítették, nem pedig megbontották azt.
Tökéletesen ismerték a helyet és a természetet, s a sokéves, apáról fiúra szálló halásztudománnyal a lehető legeredményesebben tudták „learatni” a rét gyümölcseit.
Cserében gondját viselték a környezetnek – lekaszálták a sást, megtisztították a vizet a száraz ágaktól, fáktól. Az elpusztult halaktól pedig a vizeket, hogy ne szennyezzék őket. Védték a területet az orvhalászattól is.
Valamikor a falu szinte teljes lakosságának nyújtott megélhetést az ártéri halászat.
1967 után létrehozták a Kopácsi-rét természetvédelmi területet, melyen fokozatosan teljes védettséget vezettek be, idővel a horgászatot is betiltották. Az itt élőknek más megélhetést kellett keresniük.
Élete legboldogabb évei azok voltak, amikor csatlakozott a kopácsi halászokhoz
Boros Károly számára már csupán eszmei értéket képvisel halászszerszám-gyűjteménye. A varsák, a preszterháló és a vejsze a szögre akasztva lógnak. Örömmel mutatta meg nekem használatukat, és a készítésükről is mesélt – ezeket a szerszámokat minden halász magának készítette, esetleg feleségük segített nekik –, és közben felidézte a régi halászélményeket is.
– Valamikor egy halász tizenöt varsából szépen meg tudott élni. Most viszont több ezer kúnás pénzbírságra számíthat az, akit elkapnak a használata közben. Ez a sok háló már csak a lelkem miatt van – mondta Károly.
A halászatot sajnos az egészségi állapota sem engedné meg neki. Ötvenkét évéből arra a háború (1991) előtti két évre emlékszik vissza a legszívesebben, amikor csatlakozott a kopácsi halászokhoz. 1990-ben felmondott a munkahelyén, hogy kipróbálja a halászéletet. Közöttük akkor ő volt a legfiatalabb.
Az idős halászoktól megtanulta a mesterség minden csínját-bínját, de például azt is, hogy decemberben, mínusz tizenhárom fokos hidegben hogyan lehet kint, a szabad ég alatt aludni anélkül, hogy megfagynának.
– Miután letettük a marázsákat (rekesztőhálókat), a parton nagy tüzet raktunk rőzséből. Közben fűzfavesszőből söprűt csináltunk, és amikor leégett a tűz, elsöpörtük a parazsat és hamut, és a tűz által felmelegített földön feküdtünk le aludni. Másnap hajnalban megnéztük a hálókat, jó sok süllőt sikerült fognunk akkor – emlékezett vissza Károly.
Volt, hogy fél hónapig nem ment haza a halászatból. Az idősebbek gyakrabban bejártak a faluba, hoztak kenyeret és innivalót, hal volt bőségesen. Amikor hazamentek, pihentek néhány napot, majd ismét csiklire (csónakba) szálltak.
– Nehéz, de szép volt a halászélet – összegezte Károly.
Elmondta, most is vannak olyan fiatalok Kopácson, akik szívesen foglalkoznának halászattal. A szerszámkészítés sem olyan nehéz, hogy ne tudnák megtanulni. Csakhogy a hagyományos szerszámok többségét ma már nem szabad használni, tiltja a törvény.
Idegenforgalmi céllal sem ápolhatják a hagyományos halászatot
Kopácson két évvel ezelőtt a hagyományos halászattal foglalkozó társaságot alapítottak, melynek célja az, hogy megőrizze azokat a halászati technikákat, melyeket a 20. század közepéig használtak itt.
Az egyesület elnökének Kuruc Berislavot, alelnökének Baka Bélát választották, a szervezet titkára Darko Mrkonjić, Kristóf Rezső és Boros Károly pedig igazgatósági tagok.
Eddig a halászattal kapcsolatos fényképeket gyűjtöttek, tradicionális halászszerszámokat csináltak és csiklit is készíttettek egy mesterrel. Ezeket sajnos csak kiállítani tudják, használati engedélyt nem kapnak.
– Azt szeretnénk elérni, hogy a kopácsiak csiklit tarthassanak a Szakadáson, és néhány varsával halászhassanak is. Ennek már nem a kereskedelem volna a lényege, hanem turisztikai látványosságnak szánnánk – mondja Károly.
Idővel szeretnének berendezni egy halászházat, ahol nemcsak kiállíthatnák a halászati eszközöket, hanem be is mutathatnák a halfogás módjait.
Károly véleménye szerint, ha idegenforgalmi céllal engedélyeznék a hagyományos halászat űzését, azzal munkát is adhatnának néhány fiatalnak, akiket ezzel szülőföldjükön marasztalnának.
Ezzel, ha csak részben is, de kárpótolnák a kopácsi halászokat, amiért megfosztották őket foglalkozásuktól.
{fcomments}
