Megőrizni a múltat a jelennek és a jövőnek

0
298

 

A múlt hét legjelentősebb eseménye számunkra a várdaróci tájház megnyitója volt.
A 19. században épített, tanítói lakással rendelkező iskolaépület a felújítás után nemcsak Várdaróc népét, hanem az egész horvátországi magyarságot szolgálja majd, és állíthatjuk, hogy hozzájárul magyarságunk megtartó erejének erősödéséhez is.
Több generáció tanulta meg itt egykor a betűvetést, az iskola udvara és környéke a gyermekek kedvenc játszóhelye volt. A falu minden lakója megfordult benne, közösségi házként is működött. Miután 1990-ben megépült az új iskola és óvoda, a kapujára két évtizedre lakat került, az épület pusztulásnak indult.
Az elhagyatottságnak azonban vége szakadt, 2011 a reménység éve lett, megkezdődött a felújítás. Négy év alatt pedig sikerült olyan állapotba hozni a romjaiból újjáépített épületet, hogy elkezdhettük a berendezését.
Mindazok, akik a rendezésén dolgoztunk, igyekeztünk a legjobb tudásunk szerint úgy kialakítani a termeket, olyan dolgokat megmutatni, amelyek magyar múltunk fontos dokumentumainak számítanak. Nagy veszteség érte volna ezt a kis magyar faluközösséget – és rajta keresztül a horvátországi magyarságot -, ha ezek az emlékek eltűntek volna. Így viszont a hagyományainkat, értékeinket nemcsak őrizni tudjuk, hanem újra megélni is.
Lábadiné Kedves Klára, akitől oly sok támogatást és segítséget kaptunk értékmentő munkánkban, és sokunk számára mindig példakép lesz, írta nekem nemrég egyik levelében hogy ez volt az egyik legkedvesebb épülete, mely gyermekkora legbiztosabb pontját jelentette, és azt is, hogy „de jó lenne még egyszer gyermekként ott ülni a régi iskolatársakkal a második padban!” A tájház megnyitásával pedig nemcsak az ő vágyát, hanem sok egykori kisdiákét is teljesítettük.
Ezt láthattuk azoknak az arcán is, aki eljöttek a megnyitóra, akik boldog mosollyal vagy könnyes szemekkel lapozták föl a régi osztályképekből összeállított albumot.
Hatalmas támogatást kaptunk a falusiaktól is, felajánlásaikkal segítették a termek megtöltését, így érezhettük, hogy az épület mindenki számára nagyon fontos.
Ennek a nagy munkának pedig nem is lehetne nagyobb elismerése, mint az, hogy a legkisebbek, a helyi óvodások is felismerték a jelentőségét, hiszen erre a napra egy kiállítással készültek, ami annak a bizonyítéka, hogy itt a jövőben ismét pezsgő közösségi élet zajlik majd.
Mert csak így teljesítheti küldetését.