Kocog néni életre keltője

0
87
Kocog néni

Az 1950-es években alakult kopácsi művelődési egyesületnek – a többi drávaszögihez és szlavóniaihoz hasonlóan – kezdetben a színjátszás volt a fő profilja. Még ma is őrzi néhány fénykép a valamikori nagyszerű szereplések emlékét. A színjátszással ma már kevesen foglalkoznak. 2008-ban, a Képes 21. számában közölt riportunk a kopácsi Potalec Idával készült, aki időnként még most is színpadra áll.

A kopácsi Potalec Ida nagyon szeret színészkedni. Sok darabban játszott már, legutóbb pedig a kopácsi Ki mit tud?-on szerepelt, ő volt a népszerű, 175 éves Kocog néni.

A színjátszás szenvedély, amelyet megunni nem lehet. Az újabb és újabb szerepek kihívása elkísér egy életen át, és a játék éltető energiával tölt el. Potalec Ida a háború (1991) előtti idők Ki mit tud?-jainak is állandó szereplője volt, már maga sem tudja felidézni az összes szerepet, amelyeket megformált. Az a lelkesedés, amellyel a hobbijáról beszél, teljes mértékben meggyőzött arról, hogy vérbeli színjátszóval van dolgom.

15 évesen a színpadon

Dosztojevszkijtől származik az az állítás, mely szerint „a művészet épp olyan szükséglete az embernek, mint az evés és ivás”. Így van ezzel Ida is, akit pozitív energiával töltenek fel a fellépések.

– 15-16 éves voltam, amikor felléptem a Ki mit tud?-okon egy-egy színdarabban, jelenetben. Akkor még ezt nem vettem annyira komolyan. Azóta viszont szinte szenvedélyemmé vált, és nagyon megörültem, hogy tavaly újraindult a Ki mit tud?-ok csodás hagyománya. Igaz, ma már kevesebben vállalkoznak arra, hogy amatőr színészként közönség elé álljanak – mondja Ida.

Kocog néni és a riporter

– Ma már tapasztaltabb fejjel másképp élem meg az előadásokat. Jobban izgulok, mint fiatalabb koromban, és sokkal többet is „nyerek” a fellépések által. Nagyon sajnálom, hogy évente csak egyszer nyílik alkalom a „színészkedésre”, már csak azért is, mert a közönség is igényli. Esténként összejönni a próbák miatt önmagában is jó dolog, az meg különösen feldob, hogy az előadások után odajönnek hozzám az emberek, és meghatódva gratulálnak.

Amikor arról érdeklődtem Idától, hogy melyik szerep nőtt legjobban a szívéhez, egyből a Kocog nénit említette.

A 175 éves(!) néni humoros bölcselkedései a riporteri kérdésekre adott válaszokként hangzanak el. Szó van a néni egészségi állapotáról, házasságairól, mai világszemléletéről stb.

– 1991 előtt is az egyik legkedveltebb jelenet a Kocog néni volt. Akkoriban viszont én játszottam a riportert. Kissé furcsa volt a 175 éves, de még mindig életrevaló néni bőrébe bújni, ám a visszajelzések alapján ez nagyon jól sikerült. Remélem, a jövőben még sok ilyen és ehhez hasonló darabbal lephetjük meg a közönséget – fejezte be mondandóját a Kocog néni életre keltője.

A mindennapok rohanásában néha jó kicsit megállni, belebújni más bőrébe, amelyet percekkel később levetünk magunkról, de az a néhány pillanat felejthetetlenné válhat mind a magunk, mind a közönség számára.