Nemrég írtunk róla, hogy Asztalos Dániel pélmonostori fazekasmester műhelyfoglalkozásokat indít, melyek során a korongozás alapjaival ismerteti meg a jelentkezőket. Mi is részt vettünk a párommal két foglalkozáson, ezért írásom részben élménybeszámoló is.
A fazekasság az iparművészet egyik legősibb válfaja. Szakértelem és rengeteg gyakorlás szükséges ahhoz, hogy valaki a foglalkozás mesterévé váljon. Asztalos Dániel több mint húsz éve űzi a szakmát.
Kézműves sütő- és főzőedényeit, bögréit, vázáit és egyéb dísztárgyait Pélmonostoron, valamint impozáns csúzai fazekasműhelyében kínálja a vásárlóknak.
Manapság nagy igény mutatkozik a hagyományőrzésre, a tradicionális gasztronómiára, a kézműves termékekre. Asztalos Dániel tevékenysége és munkái is népszerűek régiónk idegenforgalmi piacán, viszont – hívta fel figyelmünket a mester – legalább akkora érzék szükségeltetik ahhoz, hogy valaki be tudjon lépni erre a piacra, mint amekkora a mesterség gyakorlásához kell.
A koronakrízis miatt jelentősen megcsappant a turizmus, amit Asztalos is tapasztalt forgalmán, ezért a műhelyek indításával alkalmazkodott a helyzethez.
– Azelőtt is gyakran megkerestek, hogy tartanék-e foglalkozásokat, mert érdekesnek találják a korongozást, nekem viszont nem volt időm, mert vendégeket fogadtam. Most viszont, hogy kevesebb a turista, elhatároztam, elindítom a műhelyt, mely iránt hatalmas volt az érdeklődés, tele lett a naptáram egy hónapra előre – mondja Asztalos, hozzátéve, folyamatosan újabb időpontokat hirdet meg Facebook-oldalán, melyekre várja a jelentkezőket.
Saját élményeink
Mi is részt vettünk a párommal két foglalkozáson, a pélmonostori fazekasműhelyben. A kisteremben polcok sorakoznak, rajtuk a már elkészült vagy félig kész edények, bögrék, poharak, gyertyatartók, vázák hívják fel magukra és alkotójukra a figyelmet – a legjobb mestertől tanulhatunk.
Kezdőként egyszerűbben elkészíthető, kisebb edényeket próbáltunk „gyártani”. Első feladatunk az volt, hogy kimérjük az ehhez szükséges agyagot, alaposan meggyúrjuk, hogy megkezdődhessen a munka a korongozóasztalnál. Asztalos megmutatta nekünk az öt alapvető lépést/fogást, amelyekkel edénnyé formálhatjuk az agyagtömböt. Korongozás közben megtapasztalhattuk, nem is olyan egyszerű az agyag formázása a forgó felületen. Ha nem vagyunk elég precízek, a massza lerepül, és kezdhetjük a műveletet elölről. Az elkészült edényekre pálcikák segítségével rajzolhattunk mintát.
A következő műhelyen a zománcozást próbálhattuk ki. Ötleteket Asztalos elkészült edényeiből merítettünk, majd a mesterünk elmondta, hogy mely színek milyen anyaggal kaphatók. A tervezést követően láttunk neki a festésnek – az edényeket vízzel oldott zománcporba mártottuk. Az utolsó munkafázis, a kiégetés samott-téglás kemencében történik több mint ezer fokon. A munka érdekessége, hogy bár magunk választottuk ki a színeket, a végeredmény kicsit mindig meglepetés lett.
Várjuk, hogy kézbe vehessük saját kezünk munkáját, melyek cukortartóként, hamutartóként, díszként, ajándékként is szolgálhatnak, de szép emlékként és annak büszke bizonyítékaként mindenképpen, hogy rendelkezünk a fazekasmesterség alapjaival, melyet akár bővíthetünk is, hiszen van hová fejlődni, a mesterség elsajátításához évek szükségesek.
Az iparművészet helye a turizmusban
Asztalos megosztotta velünk egyéb terveit is, melyek a turizmushoz kapcsolhatók. Nemrég részt vett egy programban, melynek során a fazekasságot és a hagyományos gasztronómiát mutatták be párhuzamosan.
– Ez gyakorlatilag úgy festett, hogy helyben készítettem el egy cserépedényt, a csapat többi tagja pedig cserépedényben főzött babgulyást. Az ilyen és ehhez hasonló foglalkozások nemcsak látványosak, hanem tanulságosak is, melyeket nagy érdeklődés övez – állítja Asztalos mester, hozzátéve, munkája során azt tapasztalta, az emberek egyre nagyobb figyelmet fordítanak az egészséges táplálkozásra, életmódra. Ebben pedig őseinktől vehetünk példát, akik szorosabb kapcsolatban álltak a természettel, mint mi. Az ily módon való visszakanyarodás a régiekhez pedig létjogosultságot ad az iparművészetnek.
