Az írástudatlanság ma sem ismeretlen probléma

0
6

Egy az interneten talált, a 18. században íródott bírósági jelentésben a 20 törvénybíró közül kilenc csak keresztet rajzolt a neve helyett, csakúgy, mint a 104 esküdt a 180 közül, de a 76 aláírás közül is többön látszik, hogy az illető a nevén kívül aligha tudott mást leírni.

Mi, átlagemberek, ritkán találkozunk analfabétákkal, nem szembesülünk azzal, hogy még létezik ez a szomorú jelenség. Egy írástudó társadalomban komoly következményekkel jár, hiszen egy felnőtt ember esetében az írástudatlanság gyakorlatilag lehetetlenné teszi a munkavállalást, a közösségben való érvényesülést. Az a jó, hogy ezt az állapotot az egyén esetében meg lehet szüntetni.

Az UNESCO az 1965. szeptember 8-i teheráni világkongresszusán „elrendelte”, hogy szeptember 8-a legyen az írástudatlanság elleni küzdelem nemzetközi napja.

A statisztikák szerint az analfabéták száma világszerte 750 millióra tehető.

Miközben az írástudatlanság örvendetes módon folyamatosan csökken, addig egyre aggasztóbb méreteket ölt az úgynevezett funkcionális analfabetizmus. Hogy a lakosság hány százalékáról lehet szó, csak becslések léteznek. A szakemberek 15-33 százalék közé teszik az arányukat. Funkcionálisan analfabéta az a személy, aki nem képes az írás, olvasás, számolás alapvető műveleteire, és ennek következtében nem tud integrálódni a társadalomba annak egyenlő, egyenrangú tagjaként. A fiatalkorúak az általános iskolás éveik alatt elsajátítják az írás, olvasás és számolás „művészetét”, azonban ettől függetlenül az iskolából kikerülők 30%-a funkcionális analfabéta marad.

Megdöbbentő, hogy a fiatalok körében sokaknak már egy egyszerű adatlap kitöltése vagy egy önéletrajz megírása is komoly nehézséget jelenthet. A korszerű kommunikációs eszközök használata viszont tovább tetézi ezt a problémát, hiszen egyszerű sablonokkal is lehet a számítógépeken játszani, zenét letölteni, egymással kommunikálni. Hiába, a technika, az informatika rohamos fejlődésének ilyen és ehhez hasonló káros hatásai is vannak.