Kb. 11 000 kilométerre van a Drávaszögtől Bali, a mesés indonéz sziget. Jó volt az évet ezen a helyen kezdeni, ahol a mosoly és a kedvesség az alapértelmezett hozzáállás, ahol a lelki jóllét elsőbbséget élvez, és ahol a természet él, lüktet és burjánzik. Útinapló Baliról, a mosolyok szigetéről.
Képzelj el egy helyet, ahol mindenki mosolyog. A helyiek legalábbis biztosan. Ahol a közlekedés maga a káosz, és mégis: nincsenek balesetek. Ahol a spirituális jóllétet sokszorosan többre becsülik, mint az anyagi javakat. Ahol nincs stressz, sietség, feszültség, versenyfutás az idővel. Merthogy az időt itt rendeltetésének megfelelően kezelik: akkor és ott, a MOST-ban.
Légy üdvözölve Balin, a mosolyok szigetén!
Nevezik még Istenek szigetének is, de amennyi mosollyal az ottlétem alatt találkoztam, számomra az előbbi megnevezés volt a legszimpatikusabb. Az utazás nekem azért szívügyem, mert tágul általa a világlátásom, új ismereteket szerzek, új szemléletmódokkal ismerkedem meg, és ami a legfontosabb: megerősít abban a hitemben, hogy igenis: mindig lehet másképp.
A Balira való eljutás sokáig csak álom volt, aztán mégiscsak megvalósult. Egy döntés és rengeteg belső munka eredménye volt. Mert valóban: MINDIG LEHET MÁSKÉPP. A döntés a tiéd! Ez esetben pedig az enyém volt. Bali maga a földi paradicsom, amelynek a valódi, autochton kiadását is megízlelhettem (értsd szó szerint: az ételeik gazdagon fűszerezettek, ám sótlanok), illetve a „turistaszemüvegen” keresztüli változatát is láthattam.
Ubud, a káosz és tisztelet birodalma
Ubuddal kezdtünk, annak nyüzsgő forgatagával, ami így, a monszun idején is pezsgő, élettel teli hely. Itt a legtöbben robogókkal közlekednek, egy-egy járművön 3-4 fő is utazik, csecsemőkorú gyerkőcökkel együtt. Elvétve vannak közlekedési táblák és felfestett zebrák, de teljesen feleslegesen, mert itt a gyalogos, ha szeretne eljutni valahova, akkor nekiindul és átszlalomozik az út túloldalára az autók és a robogók tömkelege között. De ami a leginkább megdöbbentő: az átláthatatlan forgalomban nincs baleset, hiszen ők az egymásra való odafigyelés aranyszabályát követik a KRESZ helyett. A hangulatos utcákon sétálva persze szintén oda kellett figyelnünk a lábunk elé, hiszen a házak, boltok előtt rendszerint mindennap frissen kihelyezett, banánlevélből készült kosarak sorakoztak. A virágokkal díszített „canang sari”-k napi áldozati felajánlások, amelyeket a balinéz hindu vallás követői helyeznek el az istenek, a szellemek és az ősök tiszteletére. A templomoknak, monumentális, sokszor elrettentő, mitológiai alakokat megformáló szobroknak se szeri, se száma. Egyértelmű volt: itt a vallás abszolút prioritást élvez. A szent helyek látogatásához a balinéz kultúrában a szárong (négyzet alakú, derékra kötött, színes kendő) elengedhetetlen viselet, amelyet mind a férfiak, mind a nők egyaránt hordanak, ez alól mi, turisták sem képezhettünk kivételt.
Állati kalandok
A páratartalom rendkívül magas, az ember lánya megállás nélkül izzadt, ilyenkor szinte csak az ízletes sörük, a Bintang nyújtott némi enyhülést. Vízből Balin csak a palackozott javallott, az immunrendszerem állapotát tekintve pedig isteni csoda, hogy megúsztam a hírhedt Bali Belly (a turisták körében gyakran előforduló gyomorrontás vagy utazási hasmenés) nélkül. Lehet, ez azért volt, mert az Ayung folyón való raftingot követően az eső áztatta lépcsőkön mászva sikerült elhasalni és „véráldozatot” bemutatni (könyök lezúzása által), így az út hátralévő részében már igencsak kegyesek voltak hozzánk az istenek. Az állatvilágot tiszteletben tartják, a majmok itt úgy kószálnak mindenhol, mint nálunk a macskák, és az is természetes jelenség, amikor a szálláshelyek szobáiban gyíkok, pókok, százlábúak játszanak bújócskát a turisták egyáltalán nem őszinte örömére. Szerencsére én megúsztam a kígyókkal való találkozást, de ők Balin szintén rendszeres hívatlan vendégnek számítanak. Majmokat etettünk a Majomerdőben, ahol a szőrös emlősök lazán csináltak majmot belőlünk némi banánért és földimogyoróért cserébe.
Tovább is van, mondjam még?
Pazar kilátás mellett ebédeltünk egy aktív vulkán lábánál, de volt itt elefántbarlang, Besakih-templom, Tirta Gangga (balinéz vízi királyi palota) és a varázslatos Virgin beach a hófehér homokjával és türkízszínű vizével. Ja, és persze a fűszerkert, ahol alkalmunk nyílt megkóstolni a híres Luwak kávét, a világ egyik legdrágább kávéját, amelyet civetmacskák (luwakok) emésztőrendszerén keresztül feldolgozott kávébabokból készítenek, és ami nem mellékesen meglepően finom. Fotózkodtunk a híres Bali Swing-en (óriáshintás fotóparkok a dzsungel fölött), majd továbbutaztunk a „turistakompatibilisebb” Legianba, megtekintettük a híres Tanah Lot-templomot, gyalogtúráztunk az elképesztően mesés rizsföldeken, de jártunk a Nusa Dua strandon is, amit leginkább a kizárólag pihenni vágyó turisták részesítenek előnyben. A helyiek masszázsban, spa-szolgáltatásokban verhetetlenek, ehhez pedig még masszázsszalonba se kell menni, hiszen még a strandokon is igénybe vehető a balinéz masszázs. Ráadásul az, aki Balira látogat és indonéz rúpiára váltja a költőpénzét, gyorsan belekóstolhat a milliomos létbe (100 euró kb. 1 650 000 rúpia). Összességében: Bali, köszönet mindenért, és még biztosan találkozunk… Hála a sok mosolyért és a legfontosabb üzenetért: MINDIG LEHET MÁSKÉPP.
