Múlt szombaton 33. alkalommal nyitotta meg kapuit Magyarország legnagyobb népművészeti fesztiválja, a Mesterségek Ünnepe. A Budavári Palotában, a hajdani vásárok hangulatát idéző fesztiválon mintegy ezer népi mester míves munkáit csodálhatta meg a látogató.
Évek óta készültünk mi is, de csak idén jutottunk el a fesztiválra és járhattuk végig a Palota udvarait, kertjeit, sétányait. Legalábbis annyit, amennyi a délutánunkba belefért.
A csipkeverő asszonyokat, a fafaragókat, kovácsokat, bőrösöket munka közben is megnézhettük. Így a portékák ár-érték arányai is „tapinthatóvá” váltak számunkra, hiszen láthattuk, hogy mennyi idő és munka van egy-egy elkészített díszes bőrövben vagy egy matyó hímzéssel készült blúzon.
A leginkább az tetszett, hogy nagyon sok helyütt láthattuk együtt a nemzedékek közös munkáját, például ahogy két fiú, apja és nagyapja felügyelete mellett, izzítja és formálja a vasat, vagy a szövőszék fölé hajolva anya és lánya együtt készítik a vásznat.
Az is bebizonyosodott, hogy a népi hagyományoknak helyük van a ma emberének életében is. A sétáló nézelődők között is voltak olyanok, akik kékfestő mintás nadrágot viseltek, de a népi motívumokat felvonultató divatbemutatóra is rengetegen voltak kíváncsiak.
Nem mindent sikerült megnézni, így szinte biztos, hogy jövőre is elmegyünk; úgy tűnik, hogy a közösségi oldalamra feltett képekkel másoknak a kíváncsiságát is felkeltettem.
Mindenesetre nekünk ez egy szép, ünnepre hangoló kiruccanás volt.