Néhány év telt csak el HMOMK-beli ballagása óta, ma pedig már ő tanítja az oda járó alsósokat. Pályafutása kezdetéről beszélt a laskói Kelemen Viktória, az eszéki magyar iskolaközpont fiatal tanára, és azt is kifejtette, hogy szerinte miért érdemes magyar iskolába járni.
A tanártól elvárják a maximalizmust, hiszen nemcsak saját pályafutása függ a hozzáállásától, hanem tanítványai fejlődése is. Aki pedig tanárnak születik, annak nem is olyan nehéz szívét-lelkét beleadnia a munkájába.
Viki is ezzel az elhivatottsággal vetette bele magát a pedagógiai munkába, amelyre szinte gyerekkora óta készült.
– Még csak az alsó tagozatra jártam, amikor már tudtam, egyszer én is tanítónő leszek. Diákként is szerettem az iskolai légkört, mindig kedvemre való volt a társaimmal való törődés. A tanításukat illetően az motivált a legjobban, hogy én egyengethetem első lépéseiket, én vezethetem be őket az írás-olvasás és számtan rejtelmeibe – mondta Viki.
Miután szülőfalujában elvégezte a nyolc osztályt, az eszéki magyar iskolaközpontban folytatta a gimnáziumot. Felsőfokú tanulmányait Magyarországon végezte, a bajai Eötvös József Főiskola Neveléstudományi Karának általános tanítói szakán. Akárcsak az általános és középiskolát, főiskolai évfolyamát is családias légkör jellemezte, ami a kis létszámból fakadt, ugyanis a bajai főiskolának mindössze néhány száz hallgatója van.
– Legszebb élményeimet a gyakorlóiskolában szereztem, ahova már az első félévben is jártunk mint „kis tanítók” – így hívtak bennünket a gyerekek. Az ott töltött négy év alatt rengeteg ötletet és sok tapasztalatot szereztem a tanulás tanítására vonatkozóan, és hogy miként lehet a leghatásosabban motiválni a gyerekeket – emlékezett vissza Viki.
A négyéves tanítóképző után hazajött, s a Vukovár-Szerém megyei Marinciban kezdte pályafutását anyanyelvápoló pedagógusként. A munka mellett a mesterképzést is elvégezte levelező tagozaton a mostari egyetemhez tartozó orašjei oktatási intézményben.
Lelkiismeretesen és nagy kedvvel folytatta az anyanyelvápolást, ezt a fakultatív oktatást, de nagy vágya az volt, hogy osztálytanítóként dolgozhasson. Erre sem kellett sokat várnia, ugyanis 2014 őszén munkát kapott Eszéken, a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központban. Az általános iskolában tanít, ő az elsősök és harmadikosok osztályfőnöke.
– A gyerekekkel és a szülőkkel is nagyon jó a kapcsolatom. Az órákon oldott a hangulat, játékosan tanulunk, viszont a fegyelmet és a tiszteletet elvárom. Csend, rend, fegyelem, ez a mottóm – mondta Viki.
Amikor a tanári karral való kapcsolatáról kérdeztem, elmondta, hogy valamennyi kollégája néhány évvel ezelőtt a tanára volt, ezért olyan volt visszamenni a Központba, mintha hazatért volna.
Csupán egyetlen dolog szokatlan még számára, az, amikor volt tanárai arra kérik, hogy tegeződjenek.
Tanárként és szülőként is az anyanyelvű oktatást részesíti előnyben
Vikinek most már családja van, így nemcsak a munkahelyén foglalkozik gyerekneveléssel, hanem otthon is. Férjével tudják, hogy gyerekük javát szolgálják azzal, ha magyar nyelvű óvodába, majd iskolába íratják, amikor sor kerül rá. Anyaként és tanárként erre biztat más szülőket is.
– A saját példámon kívül számos olyan ismerősömre tudok hivatkozni, akik magyar tannyelvű általános és középiskolában kezdték tanulmányaikat, és teljes mértékben helytálltak az itthoni és a külhoni egyetemek valamelyikén, ma pedig már orvos, jogász, építészmérnök, matematikus, fizikus, gyógyszerész végzettséggel rendelkeznek, és még sorolhatnám a pozitív példákat – mondta Viki.
Viki felhívta a figyelmet az eszéki magyar iskolaközpont „apróbb”, de nem mellékes előnyeire, mint amilyen például az iskola kiváló műszaki és módszertani felszereltsége, a tízórai, amely heti több alkalommal áll meleg ételből, a napközis órák, melyeken a tanárok segítenek megoldani a házi feladatot a gyerekeknek, így otthon kevesebb teher jut a szülőkre stb. Ezek is a gyerekek, a családok javát szolgálják, amelyeket érdemes kihasználni.
A feltételek tehát adottak, de sok múlik a gyerek hozzáállásán, akaratán is – ezt Viki is hangsúlyozza. Mindenki a saját szerencséjének a kovácsa. Viszont a tanárok, elsősorban a szülők feladata, hogy olyan kerékvágásba tereljék gyereküket, amelynek a révén a legjobb irányban folytathatják útjukat.
{fcomments}
