Március 7-én volt 70 éve, hogy a laskói Kovács János és felesége, Erzsébet egybekeltek. Ebből az alkalomból készítettünk velük interjút. Munk Erik a HMDK nevében tortával és ajándékkosárral köszöntötte fel az ünnepelteket.
Ritkaságszámba menő évfordulót ülhetett nemrég a laskói Kovács házaspár. Erzsébet tizenhét, János húszéves volt, amikor egybekeltek Laskón. Házasságuk első évtizedét szüleiknél töltötték, nem indult könnyen az élet számukra. Jani bácsi harmincöt éven keresztül dolgozott a szövetkezetnél. Kemény, fizikai munkát végzett, aminek az egészsége látta kárát. Ennek ellenére keveset keresett. Sokévnyi kuporgatás után sikerült külön költözniük, hogy megkezdhessék önálló életüket. Családot alapítottak, ma már dédunokákkal is büszkélkedhetnek. Igaz, a család egyik része külföldön él, akikkel a járványhelyzet miatt ritkán találkozhatnak. Többnyire kettesben töltik nyugdíjas mindennapjaikat, házimunkával, pihenéssel. Összeismerkedésükről János bácsit kérdeztük.
– Én tizenhét éves voltam, ő tizenöt, és hát… szép kislány volt! Bálokba jártunk, szerettünk táncolni, beszélgettünk, tervezgettünk – mondja János bácsi, hozzáfűzve, mindent megtettek, hogy terveiket meg is valósítsák. Nem válogatott a munkában.
Kapcsolatuk nélkülözhetetlen alapja volt az egyetértés, ami végigkísérte házasságukat.
– Veszekedni nem szoktunk. Ha össze is szólalkoztunk, mindig megoldódott, komolyabb nézeteltérésre nem került sor. Odafigyeltünk, nehogy megsértsük a másikat, így jutottunk el idáig – nyilatkozta lapunknak Bözsi néni, utalva a hosszú házaséletre, a régi fényképekre, amiket az alkalom kedvéért szedtek elő a fiók mélyéről, és a 70-es számmal díszített tortára, amit kéz a kézben szeleteltek föl, akárcsak hetven éve.
Az ünnepeltek hálájukat fejezték ki Munk Eriknek, aki a HMDK nevében egy gyönyörű dobostortával és ajándékcsomaggal lepte meg őket ezen a nagy napon.
– Laskón, hála istennek, ma is sok a fiatal, akikkel az ifjúsági egyesületünk keretében foglalkozunk, de ugyanúgy figyelünk a legidősebbekre is. Kovácsék története a hosszú házasélet szép példája, amiért közösségünk elismeréssel tartozik nekik – nyilatkozta lapunknak Munk Erik.
Amikor elköszöntünk Kovácséktól, Bözsi néni úgy búcsúzott, reméli, hogy jövőre is találkozunk, jó volna még élni egy kicsit szerető családja körében.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
