Horvátországra is igaz, hogy évek óta több nőnek van felsőfokú végzettsége, mint férfinak. Ennek ellenére a vezetői pozíciókban a nők jellemzően alulreprezentáltak. Pedig számos nemzetközi kutatás bizonyítja, hogy lényegesen magasabb az alapvető jövedelmezőségi mutató azoknál a vállalatoknál, ahol nők is részt vesznek az irányításban, mint a tisztán férfi felsővezetőkkel rendelkező cégeknél.
A nemzetközi nőnap előestéjén nézzük meg, hogy mit mutatnak a számok a helyzetünket illetően.
Nálunk a vezető pozíciók 22 százalékát töltik be nők, a cégméret növekedésével a hölgyek szerepe pedig csak csökken a vezetésben, az állami vállalatok élén és a politikai életben pedig még inkább túlsúlyban vannak a férfiak. Így még az eu-s átlagot sem érjük el, pedig azt sem tartják megfelelőnek.
Az Eurostat felmérése szerint 2017-ben a vezetőknek kicsivel több mint harmada (34%) volt csak nő az EU-ban. A vezető beosztásban dolgozó nők aránya egyik tagállamban sem haladta meg az 50%-ot: a legnagyobb arányban Lettországban (46%), Lengyelországban és Szlovéniában (egyaránt 41%), Bulgáriában, Észtországban, Litvániában, Magyarországon és Svédországban (egyaránt 39%), a legkisebb arányban Luxemburgban (19%), Cipruson (21%), Csehországban (25%), Dániában, Olaszországban és Hollandiában (egyaránt 27%) voltak jelen.
A fizetésekben pedig még mindig jelentős különbségek vannak, az Eurostat legutóbbi adatai szerint egy vezető beosztású nő például Magyarországon a kétharmadát se keresi meg annak, amit egy hasonló beosztású férfi visz haza. Nálunk jobb a helyzet, és lassan kezd kiegyenlítődni, persze még most is van különbség, 2 és 11 százalék közötti az az arány, amivel kevesebbet keres egy nő, mint férfi kollégája.
Mind a nyugati világban, mind a volt kommunista országokban szűkül a férfiak és nők közti szóban forgó szakadék, ám a harmadik világban a családon belüli erőszak elfogadottnak számít, és a fiatal lányokat a beleegyezésük nélkül adják férjhez. Itt a fény az alagút végén egyelőre meg sem csillan.
