A csúzai Dobóék a menekültségből való visszatérés után kezdtek mezőgazdasággal foglalkozni, azóta gabonatermesztésből és állattenyésztésből élnek. Az aratásról és jövőbeli tervekről beszélgettünk ifj. Dobó Tivadarral. Apjával együtt vezetik a családi vállalkozást.
Változatlanul aktuális kérdés, hogy itthon vagy külföldön könnyebb-e megélni, érdemes-e más országban munkát vállalni, illetve hogy idehaza mely ágazatokban a legkönnyebb elhelyezkedni.
Baranya remek természeti adottságokkal rendelkezik, földje és éghajlata tökéletes a mezőgazdaság legtöbb ágazatának űzésére. Mégis, míg régen a falvakban élők túlnyomó többsége mezőgazdasággal foglalkozott, ma már többnyire csak a nagytermelők gazdasága működőképes. A kisebb gazdaságok tönkremennek, tulajdonosaik pedig kénytelenek más munkalehetőség után nézni.
Azért még mindig akadnak olyan, kisebb területen gazdálkodó családi vállalkozások, amelyekben a fiatalabbak sem akarnak felhagyni ezzel a tevékenységgel. Közéjük tartozik a csúzai ifj. Dobó Tivadar is. Szülei a honvédő háború előtt „szikvízgyárosok” voltak, szódavízkészítéssel foglalkoztak. Miután hazatértek a magyarországi menekültségből, már nem folytatták a régi tevékenységüket, id. Dobó Tivadar a mezőgazdaságban nagyobb fantáziát látott.
Ma mintegy 40 hektár földet művelnek, melyet idén kukoricával, szójával, búzával, árpával és hereszénával vetettek be. Maguknak termelik a takarmánynak valót, ugyanis jószágtartással is foglalkoznak – sertést és juhokat tartanak vörösmarti farmjukon.
Földjeiket saját gépekkel művelik. Gépparkjukban megtalálható minden, amire szükségük van: két traktor, kombájn, eke, tárcsa, raukombi stb.
Tivadar elmondta, sohasem bánták meg, hogy felhagytak a szódagyártással a mezőgazdaság kedvéért. Eléldegélnek belőle, noha már ez sem megy olyan jól, mint kezdetben. Más termelőkhöz hasonlóan ő is a búzára panaszkodott, amelyért rendkívül keveset fizetnek a felvásárlók.
Az idei aratással elégedettek, átlagban 7 tonnás hozamuk volt hektáronként, de a jó minőségű réti földön az átlagnál jobb termésük volt minőség és mennyiség szempontjából egyaránt.
Az árpájuk is szerencsére jobb volt a vártnál, mellyel feltöltötték magtárukat, egy részét pedig eladták – 80 lipát kaptak kilójáért, amivel elégedettek lehetnek.
Tivadar terveiben a hagyományos kultúrákon kívül más haszonnövények is szerepelnek.
– Úgy hallottam, jók a feltételek a batáta, a mandula és a szeder termesztéséhez is – osztotta meg velünk ötletét Tivadar, majd hozzátette, ahhoz, hogy szélesíteni tudja a családi gazdaságot, támogatásra is szüksége volna, szerencsére állami támogatásban is részesülhetne fiatal vállalkozóként.
A kezdet mindig nehéz, ő is dolgozott azelőtt más munkaadó alkalmazottjaként, és természetesen neki is megfordult a fejében, hogy külföldön keres munkát, végül a családi gazdaság folytatása mellett döntött.
– Nem hagynám itt a saját vállalkozásunkat, amelybe a szüleim már annyi időt és energiát fektettek – mondta végül Tivadar, megjegyezve, természetesen nemcsak érzelmi szálak kötik a családi vállalkozáshoz. Bízik benne, hogy jobbra fordul a mezőgazdaságból élők helyzete, és lesz jövője ennek a tevékenységnek a Baranya-háromszögben, ahol mindig is a növénytermesztés jelentette az egyik fő megélhetési forrást.
