Az idegenforgalmi szezon kezdetén a napilapok is gyakrabban foglalkoznak az Adria-parti nyaralóhelyek éttermeinek, kávézóinak az áraival. A Slobodna Dalmacija napilap is készített egy érdekes körképet, ami jól mutatja, hogy a tengerparti vendéglátók 15, gyakrabban pedig még 60 százalékot is emeltek az egy hónappal ezelőtti árakhoz képest. Így például egy spliti étteremben 60 kúnába kerül a zöldsaláta adagja, egy pohár (1 dl) folyóborért pedig 35 kúnát is elkérnek. A napilap újságírói Isztriától Dubrovnikig körülnéztek az éttermekben, és sokszor szemtelenül magas árakkal találkoztak. Talán a legfelháborítóbb volt, és valóban a vendég becsapását, kifosztását jelenti, a két tojásból készült rántotta kevés sonkával 110 kúnáért. A 35 kúnás kapucsínóról és a 40 kúnás neszkávéról pedig ne is beszéljünk. A riporterek úgy is „tesztelték” a pincéreket, hogy ugyanabban az étteremben egyikük horvátul rendelte meg azt az ételt, amelyet pár asztallal arrébb kollégája angolul kért. Az adag mindkettőjüknél azonos volt, de míg a „külföldi turistának” az étlapon látható felturbózott árat számolták föl, addig a „hazai” a pincér szerint engedményes áron fizethetett 20 százalékkal kevesebbet.
A turisztikai ellenőrök szerint pedig mindez legális, a vendéglátós maga dönthet az árról és arról is, hogy kinek ad engedményt!
Az utóbbi években teljesen felborult a horvát tengerpart elfogadható árpolitikája. Mert korántsem nevezhető versenyképesnek egy olyan modell, ahol a vendég 60 eurót fizet a szobáért, s ezzel párhuzamosan 20 eurót kénytelen leszurkolni egy napozóágyért. És akkor az igencsak drága autópálya-használatról, a parkolásról még nem is beszéltünk. Pedig az idegenforgalomtól gazdasági növekedést várunk – mástól úgysem várhatunk…
Mert amikor a vendég kiszámolja a végén, mennyit költött szállásra, élelmiszerre, üzemanyagra, magas kompárakra (ha valamelyik szigeten nyaral), nem biztos, hogy jövőre is visszajön. Pedig a cél az lenne…