Újborok, régi hagyományok

0
39

Hogy a drávaszögi Hegyalján valamikor a legtöbb háznál borral teli pince is volt, gyakran emlegetjük, azt viszont kevesebben tudhatják, hogy régen az alfalusiak előtt sem volt ismeretlen a szőlőművelés. Kiskőszegen szüreti fesztivállal emlékeznek a szőlőtermelői múltra, Sepsén az egyesületnek köszönhetően telik meg a hordó. Dályhegyen is van még néhány magyar gazda, akik gondoskodnak arról, hogy újbor kerüljön a pohárba Márton napján.

A szeptemberi szüret után a szőlőből must lett, a mustból murci vagy rámpás, majd régiónk közkedvelt nedűjének következő fokozata a hordóban az újbor, amellyel a hagyomány szerint november 11-én, Márton napján koccintunk először, leöblítve az ünnepi libasültet.

A Szent Márton „védnöksége” alatt álló Pélmonostoron fokozott hangsúlyt fektetnek ezen hagyományok ápolására, ahol borszentelésre, valamint Márton-napi rendezvényünk keretében újborkóstolásra kerül sor. Vidékünk nagyobb pincészetei is szerveznek kisebb-nagyobb vendégvárást ilyenkor.

Lapunkban ezúttal a kisebb termelők felé fordítottuk a figyelmet, s beszélgettünk velük nemcsak az újborról, hanem a kézműves pincék létjogosultságáról, fennmaradásáról.

A kiskőszegi Polgár-pincében a 2018-as évjárat az utolsó

A kiskőszegiek mindig nagyszabású szüreti fesztivállal emlékeznek meg arról, hogy falujukban valamikor a szőlészet és borászat nyújtott megélhetési lehetőséget. Ma már csak néhány bortermelő él itt. Pár évvel ezelőtt a helyi HMDK-alapszervezet Vince-napi rendezvényén még egy helyi gazda, Polgár Tibor borát fogyasztották a résztvevők.

– Azóta már felhagytam a borkészítéssel, néhány sor szőlőt ugyan meghagytam, de a termést eladom, így újborom nincs, a 2018-as évjáratból viszont még akad a hordóban – mondta Polgár Tibor, panaszolva, hogy ma is működtetné a felmenőitől örökölt gazdaságot, ha lenne kinek eladnia a bort.

Örül, ha a szőlőt értékesíteni tudja.  Mint a legtöbben, Polgárék is kizárólag olaszrizlinget termesztettek mindig, ugyanis valamikor ezt diktálta a kereslet.

– Régen a családunktól is bácskai vendéglátósok vitték a bort hordószámra, amíg meg nem szűnt ez a rendszer, utána már csak a Bellye Rt.-nek lehetett eladni – kanyarodott vissza a múltba riportalanyom.

A pincék kiüresedésének egyéb okai is voltak. Hiába alkalmasak Kiskőszeg/Batina természeti adottságai a szőlőtermesztésre, az ipar térhódítása – a múlt században ún. kanálgyár is működött a faluban – is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma szinte alig van borász a faluban.

Polgár megjegyezte, a szőlőművelés hozzáértést igényel, rengeteg munkával és felelősséggel jár, amit nem sokan vállalnak a fiatalok közül.

Valamikor szőlő termett a laskói határban is

Hasonló a helyzet Sepsén is, ahol szintén megfelelőek a feltételek a szőlőtermesztésre, itt is sokan foglalkoztak valamikor e kultúrával. Ma kb. egy kezünkön megszámolható, hány pincében van bor, közülük az egyik a HMDK sepsei alapszervezete székhelyén található. 

A szervezet borásza, Dobszai László Laskóról nősült be a hegyaljai falucskába, méghozzá egy bortermelő családba. A szőlészet akkor már nem volt ismeretlen számára.

Dobszai László

– Laskón az iskola utcájában laktam. Emlékszem, nem lehetett ellátni Dárdáig, annyi szőlő volt a kertek alatt. Igaz, legfeljebb félholdnyi területen, de nagyon sokan műveltek szőlőt akkoriban a szülőfalumban, olaszrizlinget és olyan fajtákat, amelyek kevésbé érzékenyek a betegségekre. – Felmenőim is foglalkoztak szőlészettel, a kői hegyen volt ültetvényük, mint az alfalusiak közül sokaknak akkoriban – mesélte Dobszai László, hozzátéve, már gyerekkorában is járt szüretelni.

Elégedettségének adott hangot, amikor az idei termésről kérdeztem, az őszi műtrágyázásnak köszönhetően bőséges volt a hozam, és sikerült az egyesületnek idejében leszüretelnie, még mielőtt megdézsmálták volna a termést a madarak, a cukorfok viszont gyengébb volt, mint tavaly.

A hordó tartalmát már „rámpás korában” is megkóstolták – mondja Dobszai –, legközelebb pedig, ha nem is pont Márton napján, de egy kártyapartis összejövetel keretében töltenek majd a poharakba az újborból.

Kiváló újbor termett a Hegyháton

A drávaszögi településektől jóval távolabb található a hegyháti Erdőd, mely ugyancsak híres borászatáról is. A nagygazdaságok mellett itt is vannak kistermelők, köztük öt-hat magyar gazda. Hugyikék fő profilja a gabona- és gyümölcstermesztés, de szőlőt is művelnek két hektáron, Krisztián ezen a téren is fejlesztené gazdaságát.

Hugyik Krisztián

– Fejlesztésen elsősorban fajtabővítést és technikai korszerűsítést értek, hogy a bortermelés területén is elérjük a kereskedelmi célú tevékenységet – mondja Krisztián, hozzátéve, ma még a leszüretelt szőlő 75%-át eladják, s csak a maradék kerül a hordókba. Minőség és mennyiség szempontjából is elégedett az idei újborral, amit bátran kínál majd a családnak és a barátoknak, vagy a magyar egyesület összejövetelein, a Vince-napon, a húsvéti locsolkodás vagy a májusfaállítás alkalmával. Riportalanyom ezzel fel is hívta a figyelmet egy fontos dologra: a szőlőművelés és borkészítés kultúrája nem csak az anyagiakról szólhat. Réges-régi hagyományaink szerves része, elég, ha csak a szüretre gondolunk, amelyben még megmaradt a kalákamunka közösségformáló ereje, vagy a bor ízére, ami ugyanazt a tüzet lobbantja fel az ember lelkében, mint régen, amit elődeink is érezhettek a pince mélyén, egy koccintás és egy nótaszó között.