Az Eszék óvárosa alatt húzódó alagútrendszert a 20. század közepe óta kutatják, a feltárásoknak köszönhetően mára széleskörű ismereteink vannak állapotáról, rendeltetéséről. A földalatti folyosók jelentős történelmi értéket képviselnek, és talán hamarosan eljön annak is az ideje, hogy a város idegenforgalmi nevezetességei között foglaljanak helyet.
Eszék legrégibb része az óváros, a Dráva folyó menti Tvrđa, melyet a Habsburgok építettek a törökök kiűzését követően. Valamikor katonai épületegyüttes volt, barokk stílusú lakóházakkal. Napjainkban ez az egyik legjobb állapotban lévő civil-katonai horvát műemlék. A félkör alakú várat eredetileg védőerődítménynek szánták, amelynek közepén a mai Szentháromság tér áll. A téren található Eszék egyik nevezetessége, a Szentháromság-szobor.
Az óváros macskaköves utcáit járva valószínűleg kevesen tudnak róla, hogy alatta titokzatos alagutak húzódnak. Felkutatásukkal a 20. század közepe óta foglalkoznak, s természetesen ma sem lankadt a kutatók érdeklődése a földalatti folyosók iránt.
A sib.hr múlt heti cikkében foglalkozott a témával, Đorđe Balić szakemberrel készített interjút. A kutató (építészmérnök, hegymászó) élete jelentős részét szentelte az óváros alatt húzódó alagutak tanulmányozásának.
Az interjúban elmondta, az alagutak az 1800-as évek elején, az Osztrák Birodalom idején elsősorban evakuálási célokat szolgáltak. A katonai tulajdonban lévő földalatti folyosók kapcsolatban álltak az összes katonai létesítménnyel. Ezeken kívül létezik még két csatornarendszer, melyek helyenként kapcsolódnak a katonai folyosókhoz.
Az alagutakról senkinek sem volt tudomása, véletlenül bukkantak rájuk szénrakodás közben a mai közgazdasági középiskolánál 1962-ben.
Az első „expedíciót” csak 1974-ben indították, melyhez a Glas Slavonije néhány munkatársa is csatlakozott, akik részletesen dokumentálták a feltárások eredményeit. A jegyzetek azonban eltűntek.
Đorđe Balić ezek híján korabeli újságcikkek segítségével kezdett kutatni, és több olyan emberrel is megismerkedett, akik jártak az alagútban.
2012 decemberében az általa vezetett csapat két másik kutatócsoporttal együtt behatolt az alagutakba, és meggyőződtek azok jó állapotáról. Kiderült, hogy az alagutak az Egyetem utcában járhatóak, és a rendszer gerincét képezik.
Az úgynevezett Vízkapunál időnként vízzel telnek meg, ami azt bizonyítja, hogy az alagutak folytatódnak a Dráva folyó alatt is. Nem messze a Vízkaputól az alagútrendszer egy földalatti teremben fut össze.
Az óvárosban található bejáratokon kívül létezik egy a teniszpályák (Tomislav király park) közelében is. Az alagútrendszer egyes ágai a feltételezések szerint túlnyúlnak az óvároson, egészen a felsővárosi Szent Rókus-templomig és a rétfalusi Pejačević-kastélyig vezetnek.
Sokat köszönhetünk Đorđe Balić kutatásainak, azonban még minden bizonnyal számos titkot rejtenek az alagutak.
Az alagútrendszer a történelmin kívül idegenforgalmi értéket is képvisel, tovább bővíti Eszék turisztikai látványosságainak listáját.
Idén először kiállításnak is helyet adott, melyre a ReArt fesztivál keretén belül került sor múlt hétvégén. Ennek köszönhetően már nemcsak a kutatók, hanem a civil lakosság is bepillanthatott a titokzatos alagutakba.
Turistacsalogató földalatti folyosórendszer Pulán is
Az ország egyik legkedveltebb turistacélpontja, az Isztriai-félszigeten fekvő Pula már eddig is számos kulturális csemegével várta az ide látogatókat. Pár évvel ezelőtt pedig egy újabb látványossággal bővült, a látogatók előtt is megnyitották az Osztrák-Magyar Monarchia korában épült, rendbe hozott folyosórendszert, amely a város alatt húzódik, négyszáz méter hosszú, három-hat méter széles, és körülbelül két méter belmagasságú.
