A pontosan száz éve, 1912. április 14-én 23 óra 40 perckor jéghegynek ütköző Titanic katasztrófáját szinte mindenki ismeri, talán a leghíresebb feldolgozás a Leonardo DiCaprio és Kate Winslet főszereplésével készült film, amelyet az évforduló kapcsán a mozik is újra műsorra tűztek.
1912. április 14-én jéghegynek ütközött első útján a hatalmas óceánjáró, a Titanic. Így az első útja egyben az utolsó is lett. A hajó elsüllyedt, összesen 1517 ember vesztette életét. Az esetet a történelem egyik legnagyobb vízi katasztrófájaként tartják számon. A Titanic elsüllyedtével szenvedte el az első csapást a tudomány és a technika mindenhatóságába vetett vakhit. Hamarosan kitört a világháború, s a Titanic tragédiája vészjósló előjellé, legendává, az oktalan műszaki kivagyiság csődjének a jelképévé vált.
Az óriás elhagyta a kikötőt
A White Star Line társaság 1912 tavaszára elkészült 46 ezer tonnás, 270 méteres hosszúságú Titanic nevű luxusgőzöse korának egyik műszaki csúcsteljesítménye volt. A tervező a biztonság fokozása érdekében új technikát használt – automatikusan működtethető ajtókkal volt elzárható a hajó tizenhat óriási légkamrája egymástól. A luxushajót a korabeli fényűzés szinte valamennyi kellékével felszerelték.
1912. április 10-én déli 12 órakor indult el Southampton kikötőjéből New York felé az úszó palota 2207 utassal. Az újabb kutatások szerint ebben az időszakban szokatlanul nagy lehetett a dagály, ami jelentősen növelhette a jéghegyek gyakoriságát az érintett útvonalon. Április 14-én 23.40-kor Frederick Fleet, az őrszem úszó jéghegyet vett észre, és meghúzta a vészharangot. A szolgálatos tiszt utasítást adott a hajó balra fordítására és a baloldali hajócsavar hátramenetbe kapcsolására. Mai hajózási szakértők szerint a két parancs külön-külön helyes volt, együtt azonban katasztrofális következménnyel jártak. A hatalmas Titanicnak hosszú időbe telt, míg megkezdte a lassú fordulást, így a jéghegy végigsúrolta a hajó jobboldalát. A fedélzeten lévők enyhe rázkódást éreztek.
Megkezdődött a mentés
A rádiószobából a kapitány utasítására S. O. S. jeleket küldtek, valamint megkezdték az utasok mentőcsónakba helyezését és a mentőmellények kiosztását. A parancs értelmében először csak a nők és a gyermekek szállhattak be, később már a férfiak is, ha maradt még hely. Összesen kb. az utasok felének jutott volna hely (1178), ez akkoriban kivételesen jó aránynak számított. Ennek ellenére a csónakok nagy részét félig üresen engedték le. 0 óra 45 perckor leeresztették az első csónakot, a 7-es számút, 28 emberrel. Sokan még mindig a fedélzeten akartak maradni. Ugyanebben az időpontban vészjelző rakétákat is fellőttek, amit a közeli Californian gőzösnek észlelnie kellett volna. De mint később kiderült, a rádiósa aludt, az őrszemek pedig nem értették, hogy mi történik. A csónakokat sorra engedték le, miközben az utolsó óráit élő gigászi hajóról fellőtték a rakétákat. A baloldali csónakoknál csak nőket és gyerekeket engedtek beszállni, a másik oldalon már férfiak is mehettek. A hatalmas hajót nem szívesen hagyták el az utasok, ezért erőszakos módszerekkel „lökték” be a csónakba a nőket és a gyerekeket. A hajó fedélzeteit fokozatosan öntötte el a víz, végül már egyre gyorsabb ütemben süllyedt a hajó. Az utolsó csónakot, a D jelzésűt 2.05-kor bocsátották le. Az utolsó fehér vészjelző rakéta 1.40-kor röppent fel.
A Carpathia nevű gőzös fogta az S. O. S. jeleket, és teljes sebességgel a süllyedő Titanic felé indult, ám túl messze volt az azonnali segítségnyújtáshoz. A mentést Arthur Rostron kapitány vezényelte le. Az első túlélő, aki a Carpathia fedélzetére lépett, Margaret „Molly” Brown (az „elsüllyeszthetetlen Molly Brown”) első osztályú utas, az utolsó pedig Charles Lightoller másodtiszt (a legmagasabb rangú túlélő) volt.
Április 15-én 2.20-kor a Titanic elsüllyedt. Harold Lowe ötödik tiszt, aki a 14-es csónakot irányította, még visszafordult 5 túlélőért, akiket kiemeltek a jéghideg vízből, de kettő közülük a csónakban meghalt. A mentőcsónakokban lévő embereket kb. 75 perc múlva felvette a Carpathia. A szárazföldön ekkor már rebesgették a hajóval történteket, azonban a White Star Line tagadta, hogy bármilyen katasztrófa érte volna a hajót. Néhány óra múltán a hajótársaság elnöke beismerte, hogy valóban elsüllyedt a Titanic, és rengeteg áldozatot követelt. A hajóvállalat végül 800 000 dollár kártérítést fizetett a túlélőknek.
Egy eszéki tanárnő naplóbejegyzései a tragédiáról
A Titanic túlélőinek a megmentésére siető gőzösön, a Carpathián egy eszéki tanárnő is utazott, akinek a naplóját most tárta nyilvánosság elé az unokája. A Jutarnji list nemrég közölt részleteket Marija Bartowski naplójából, amelyben ír arról a pillanatról is, amikor megtudták, hogy mi történt a Titanickal, valamint a mentési folyamatokról is részletes képet fest. „Körülbelül 1500 ember veszett vízbe, többnyire férfiak. Szörnyű szerencsétlenség. A hajósok nem is emlékeznek ilyesmire. A jéghegy lyukat ütött rajta, és háromnegyed óra múlva eltűnt a világ legnagyobb gőzhajója. A kapitány nem hagyta el a helyét. Egyesek azt beszélik, hogy végzett magával, mások szerint a hajóval együtt pusztult el.
Hajónk úgy néz ki, mint egy csatatér. Valaki egyik oldalra siet, a másik amoda, itt egy anya keresi a gyerekeit, ott a feleség a férjét, de nem találják, a tenger elnyelte őket. Többnyire nőket mentettek meg, asszonyokat és gyerekeket. A gőzhajó tisztjei revolverrel a kezükben állították meg a menekülő férfiakat. A férjnek el kellett hagynia a feleségét és a gyerekeit, a saját sírjában kellett maradnia. Borzalmas! Az a jajveszékelés, az a sírás! Ó, hajótörés, mennyire borzalmas vagy” – áll Marija naplójának egyik bejegyzésében.
