Eszék városa a történelem során folyton nyüzsgő település volt. Lakói igyekeztek mindig az aktuális trendeknek megfelelően élni és az adottságainak megfelelően fejleszteni városukat. Minden bizonnyal ennek köszönhető az is, hogy a mai Horvátország területén először Eszéken közlekedett villamos.
A lóvasúttól a villamosig
1884-ben a város akkoriban túlnyomórészt német lakossága úgy döntött, hogy Bécs és Budapest mintájára megszervezik Eszéken is a tömegközlekedést, megelőzve ezzel Európa számos más nagyvárosát.
Akkoriban persze még nem léteztek sem autóbuszok, sem a mai értelemben vett villamosok. Az első lóvasútvonal a mai 1-essel majdnem azonos nyomvonalon haladt Višnjevac állomástól Zeleno Polje felé. A korabeli vonal annyiban különbözött a maitól, hogy csupán egyvágányú volt, és nem kerülte meg az óvárost, ahogyan azt ma teszi, hanem keresztülhaladt rajta. Kezdetben két szerelvény járt, és az óváros keleti felénél találkoztak, ahol egy második sínpár biztosította az akadálytalan áthaladást. A kocsikat általában csak egy ló húzta.
A sors fintora, hogy hiába volt Horvátországban elsőként Eszéken lóvasút, a fejlesztések csakhamar leálltak, és a hajdani sereghajtó az utolsó helyre esett vissza a tömegközlekedés terén, az országban itt játszódott le utoljára a lóvasút felszámolása és villamosítása, 1926-ban. A villamosítással egyetemben a vágányokat is felújították. Ekkor alakult ki a mai nyomvonal, mely az úttest két oldalán halad és elkerüli az óvárost. A munkálatok végeztével a vonalra többé nem helyeztek nagy hangsúlyt, így az idők során amortizálódott, fejlesztése csupán a 90-es évek végére került ismét napirendre.
A honvédő háború (1991) után a város vezetése kiemelt fontosságúnak tartotta a villamoshálózatot, ezért hamar felújította, és további vonalak megépítését tűzte ki céljául.
2006-ra megépült a mai 2-es számú vonal, amely a főteret, a vasútállomást és a piacot köti össze körgyűrű formájában. A legújabb, 3-as vonal pedig 2009-ben készült el, és Mačkamama és Bikara állomás közt jár.
Járműpark
Az idők során, a város vágányain több járműtípus is megfordult. Mára leggyakrabban cseh gyártmányú, felújított Tátra–3-as villamosokkal találkozhatunk. Ezek a járművek annak ellenére, hogy újnak látszanak, korántsem azok, csupán felújítottak: 2006-ban a régi szerelvényeket modern külsővel, kényelmesebb utastérrel és korszerű utastájékoztatási rendszerrel látták el.
A Tátra szerelvényeken kívül csúcsidőben találkozhatunk Németországból, használtan beszerzett csuklós DÜWAG szerelvényekkel is, de csak elvétve.
Érdekesség, hogy az eszéki villamosok pályaszáma négy számjegyű, az első kettő a beszerzés évét, míg a második kettő a pálya sorszámát jelöli.
A különleges járatok
Nemrégiben az eszéki közlekedési vállalat (GPP) úgy döntött, hogy új turisztikai látványosságot teremt a városnak, és újra forgalomba állít egy régi szerelvényt 1928-ból. A nosztalgiavillamos külön útvonalon jár, és különlegessége, hogy minden alkatrésze eredeti, ellentétben más városok hasonlójellegű járataival, ahol általában csak a váz a régi. A járatra nem érvényesek a hagyományos jegyek, sem pedig a bérlet. Ha utazni szeretnénk rajta, akkor a jegyet a villamos személyzeténél kell megvásárolnunk, akik a korhű kép kedvéért korabeli egyenruhában végzik munkájukat. A múlt századi hangulatból egyedül a digitális utastájékoztató és a város történetét bemutató fedélzeti monitorok zökkenthetik ki az utast.
A nosztalgia villamoson kívül szezontól függően találkozhatunk karácsonyi, húsvéti, sőt farsangi villamossal is. Az idei évben pedig a GPP jóvoltából a végzős középiskolás diákok közül a legszerencsésebbek végigutazhatták a várost egy „partivillamoson”.
Az eszéki lóvasút sokat megélt és sok utast szállított, míg elért a partivillamosig, ez is azt bizonyítja, hogy a hálózatnak nemcsak múltja, hanem jelene és jövője is van. Napról napra több az utas, ha pedig a kőolajárak ilyen nagy ütemben emelkednek tovább, szinte biztos, hogy a jövőben még többen fognak villamosra szállni.
{fcomments}
