Hogy miért is jó piacon vásárolni? Mert ott mindig friss áruval találkozunk. Egy helyen van minden, és még ismerősökkel is lehet találkozni. Ráadásul sok árussal magyarul is beszélgethetünk itt, mivel a drávaszögi termelők előszeretettel választják a forgalmas felsővárosi piacot.
A piac az idősebbek számára jól ismert, bevált, megbízható bevásárlóhely. A fiatalabbak inkább az üzletekbe járnak, ahol azonban minden terméknél jól meg kell nézni, miből készül, mennyi mesterséges anyag van benne, mennyi ideig utaztatták, míg hazánkba ért. A piac viszont egy olyan „lelőhely”, ahol biztosak lehetünk benne, hogy friss, jó minőségű hazai terméket kapunk, melyet helyben meg is kóstolhatunk. Nem elhanyagolható a személyes kapcsolat sem, a piacon egy közvetlen, őszinte viszony alakul ki az őstermelő és a vevő között.
Ilyen hely az eszéki felsővárosi piac is.
Az eszékin kívül a pélmonostori piacon is bérelnek standot
Ritkán járok piacra, csütörtök reggel viszont időt szántam rá, hogy körbesétáljam az eszéki felsővárosi piacot. Nem számítottam rá, hogy az árusítók között ismerősökkel is találkozom.
Amikor észrevettem Tarnai Attilát, épp a vevőkkel volt elfoglalva, akik körbeállták a standját, érdeklődtek, vásároltak, előtte természetesen meg is ízlelhették az asztalon kínált terméseit.
Attila nyaranta minden nap jár árusítani, az eszéki és a pélmo-nostori piacon is van éves bérletük. Ilyenkor, szeptemberben valamivel ritkábban jön, hogy pénzzé tegye, amit vörösmarti gyümölcsösükben megtermelnek.
Asztalán a legnagyobb helyet a szilva, alma, barack és körte foglalják el, ezeket a gyümölcsöket nagy mennyiségben termesztik. Ezeken kívül árul vöröshagymát és szőlőt is, melyeket elsősorban saját használatra termelnek, de jutott belőlük eladásra is.
Attilától megtudtam, gyümölcsösükben idén a jégeső okozott kárt, nem lett első osztályú a termésük.
– A gazdasági válság is kihatással van a piacozókra, évről évre csökken a forgalom, így rengeteg áru a nyakunkon marad – mondta Attila, hozzátéve, van hűtőházuk, de abban is maximum két hétig áll el a gyümölcs.
Mezőgazdászként ki vannak téve az időjárási viszontagságoknak, a piacon pedig a forgalomtól függnek, költségeik viszont változatlanok. Eszéken néhány ezer kúnás bérleti díjat fizetnek egy évre, emellett napi 10 kúnát standonként, de a napernyőbérlés és a parkolás is növelik ezt az összeget, ennek ellenére még mindig ez az egyik legbeváltabb módja a termés értékesítésének.
Attilához újabb vásárló érkezett, úgyhogy elköszöntünk.
Pincér szolgálja ki a piaci árusokat
Közben találkoztam a kopácsi Dekanić Máriával, aki közel egy éve pincérként dolgozik a piacnál található vendéglőben. Munkaideje körülbelül addig tart, amíg a piacon árusítanak.
A standokat járja körbe tálcájával, hogy kiszolgálja őket, leginkább kávét fogyasztanak.
– A vendégek nem sürgetnek, egyedül kora reggel van nyüzsgés, mert érkezés után mindenki meginná az első kávéját – mondta Mária.
Hozzátette, alkoholt nem igazán fogyasztanak, legfeljebb sört, ha nagy a meleg. Mást nem is kérhetnének, hiszen az albán származású tulajdonos, akinek dolgozik, nem árul másfajta szeszes italt.
Mária elégedett a munkájával, a fizetés rendszeres, és a piacozók is kedvesek vele.
Szlavóniai magyar árusokkal is találkoztam 
A következő állomásom az erdődi (Erdut) Kálóci Gizella standja volt. Csemegeszőlőt és barackot árul, de egy kevés tojás is található az asztalán. Odahaza családi vállalkozást működtetnek, kis szőlőültetvényük és barackosuk van. Csemegeszőlőn kívül borszőlőt is termelnek, melyből bort készítenek, kisebb mennyiségben. Míg férje odahaza szorgoskodik, Gizella piacozni jár.
– Heti ötször jövök a piacra, nyáron a barackkal, ősszel pedig a szőlővel. Az asztalbérlésért havi 600 kúnát plusz napi 10 kúnát fizetünk, de ha gyakran jövünk, akkor megéri ezzel foglalkozni – nyilatkozta lapunknak Gizella. Igyekeznek minden termésüket a piacon értékesíteni, hiszen így jobb az ára, mintha nagyban adnák el.
Baracktermésüknek idén nem tett jót a szárazság, a szőlő számára viszont megfelelőek voltak a körülmények, így ez kárpótolta a barack sikertelenségét. 
Makó Edit a drávaszögi Kács-faluról (Jagodnjak) jár az eszéki piacra. Odahaza kertészettel foglalkoznak, ez látszik a széleskörű választékon is, amit kínál – a paradicsom, paprika, uborka, fokhagyma mellett búzát is árul nejlonzacskóba porciózva, egyesek a házi kedvencüket etetik vele. Ezeken kívül tök és paprikafüzérek bővítik a kínálatot.
Edittől megtudtam, úgy tapasztalta, leginkább szombaton érdemes piacozni, és hogy sok vásárlót a közeli hentesboltok vonzanak a piacra, ők elsősorban hústerméket vesznek, de ha már itt vannak, bevásárolnak zöldségekből, gyümölcsből is.
Lassan tőle is elköszöntem. Szőlővel és körtével teli zacskóval hagytam ott a piacot. Csak azzal a szándékkal mentem oda, hogy anyagot gyűjtsek a cikkemhez, de nem „úsztam meg” vásárlás nélkül, kár is lett volna kihagynom.
{fcomments}
