Közép-Európa városainak nagy része a 19-20. század fordulóján élte fénykorát. A gazdag iparosok, jómódú polgárok egyre inkább igyekeztek az arisztokratákéhoz hasonló életet élni. Színházba, moziba jártak, valamint pompás, palotaszerű házakat építettek maguknak. Nem volt ez másként régióközpontunkban, Eszéken sem.
Ha, miután átérünk a Dráva-hídon, jobbra kanyarodunk, a központ felé vezető Európa sugárúton haladva csakhamar elérünk a város egyik legszebb részéhez. Ez az eszéki szecessziós utca. Annak idején ebben az utcában éltek a város legtekintélyesebb polgárai, családjai. Az egykori lakók társadalmi helyzetét jól tükrözik a mind a mai napig álló, nemritkán impozáns, dúsan díszített épületek is. Az említett házak szinte mind az akkor hódító bécsi szecesszió mintájára épültek. Falaik színesek, általában növényminták díszítik őket, falaikon nem ritkák a mitológiai alakokról mintázott domborművek, freskók sem.
Ebben az utcában áll az eszéki postapalota, az Uránia mozi, a megyei bíróság, valamint számos más hivatal és közcélt szolgáló épület. Sajnos napjainkban csupán elenyésző azon épületek száma, amelyek még mindig lakóházként szolgálnak. Ennek oka, hogy eredeti tulajdonosaik vagy zsidók, vagy németek voltak, akiknek annak idején el kellett hagyniuk az országot, és ingatlanjaik állami kézre kerültek. Az állam azonban nem fordít kellő figyelmet az épületek karbantartására, ezért a legtöbb, szebb napokat is megélt épület még mindig akkori állapotában vár a felújításra.
Az Európa sugárúton kívül számos, ugyanebben a stílusban épített épületet találhatunk még a sugárútról a vasútállomás felé vezető Stjepan Radić utcában. Ilyen például a volt vendéglátó-ipari iskola épülete.
Az eszéki szecesszió legnagyobb alakja a zsidó származású Axman Viktor építész volt. Az ő nevéhez fűződik az utca épületeinek nagy része. Legjelentősebb alkotásának az Uránia mozi épületét tartják, aminek megépítésért (1912) akkoriban több nemzetközi elismerést is kapott. Sajnos Axman a világháború után felhagyott a szecessziós stílusú építészettel, és inkább kevésbé díszes épületeket alkotott, mint például a városi gyufagyár épülete vagy a kórház némelyik pavilonja.
A szecesszió
A századfordulón egy csapat bécsi művész megálmodott egy új, színesebb, nyakatekertebb, az addigiaktól eltérő művészeti stílust. Az új ötlet a kor konzervatív elitjének nem igazán tetszett. Az alkotók így hát inkább az akkor feltörekvő és újdonságokra nyitott polgárság felé fordultak. Az első szecessziós házak Bécsben épültek, de csakhamar Európa-szerte elterjedt az új irányzat.
Lechner Ödön jóvoltából sokan a szecessziót nemzeti művészeti stílusunknak tartják a magyar folklórra építő népi ornamentika jeleggzetességeinek kibontakozása folytán. Lechner alkotásai, mint pl. a kecskeméti Cifrapalota vagy a magyar Iparművészeti Múzeum, a szecesszió iskolapéldájává váltak. Szinte az összes Kárpát-medencei városban találhatunk szecessziós épületeket a fiumei vármegyeháztól a szabadkai városházán keresztül Pozsonyig. Kétségkívül a volt Magyar Királyság területén épült a legtöbb szecessziós stílusú épület. Mindenesetre a szecessziónak jellegzetes elágazása az osztrák, cseh, magyar áramlat, amelyet német szóval Jugendstilként tartanak számon.
A világ legimpozánsabb szecessziós építészeti alkotása még mindig épül. Ez pedig nem más, mint a több mint százhúsz éve épülő barcelonai Sagrada Familia (Szent Család-templom), Gaudí alkotása, amely feltehetőleg 2026-ra készül majd el.
{fcomments}
