Elhunyt szeretteinkre emlékezünk

0
6

Mindenszentek ünnepe és az ezt követő halottak napja – egyházi jellegén túl – fokozatosan általános népi megemlékezéssé vált. Ilyenkor mindenki elzarándokol a temetőbe, meglátogatja elhunyt hozzátartozóinak a sírját. Megtelnek a síremlékek őszirózsával, krizantémmal, az elmúlás jelképes virágaival. Az emberek gyertyát gyújtanak, és elveszített szeretteikre emlékeznek.

Az ünnepre már a 4. századból is találunk utalásokat. Mindenszentek az egész kereszténység ünnepévé mégis 835-ben lett, amikor Jámbor Lajos császár IV. Gergely engedélyével hivatalosan is elismerte annak.

A halottak napját azonban kicsivel később, 998 óta tartja meg az egyház. Ez az ünnep összefügg azzal a századvégi szorongásos hangulattal, mely 1000-re a világ végét várta. Ilyen elképzelések mellett igyekeztek a halottakkal jóban lenni, az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. A sírokon gyertyát gyújtottak, hogy a szegény, fázós lelkek annak fényénél melengethessék magukat.

Krizantém, a múló év utolsó virága

Nem túlzás azt állítani, hogy ilyenkor a figyelem középpontjába a krizantém kerül. Ezt a hosszan virágzó, számos színben pompázó, fagytűrő virágot az elmúlás virágaként is emlegetik. A novemberi ünnepnek és a temetők díszítésének állandó részévé vált. A virágkertészek az évnek ebben a szakában szinte kizárólag ezzel foglalkoznak, készülődve az ünnepi keresletre. Hónapokon át nevelik, hogy aztán pár nap alatt elvigyék tőlük a vásárlók. Halottak napján aztán virágokba borulnak a temetők, és ez az időjárási viszontagságokat jól tűrő növény a kopár télben is színeivel ellensúlyozni tudja az elmúlás szomorú hangulatát.