A Magyar Képes Újság archívumában lapozgatva „leltünk rá” egy 1974. szeptemberi számában Tüskés Tibor Ady Endre Eszéken című írására. A József Attila-díjas pécsi író cikke 1902-be „utazik” vissza az időben, amikor Ady Endre, „az akkor huszonöt éves újságíró és költő barátjának, dr. Dési Gézának eszéki esküvőjén vett részt.”
Hegedüs Nándor, az egyik kortárs nagyváradi szerkesztő szerint „április 8-án, egy keddi nap tartották Eszéken az esküvőt. Adyék előző nap, azaz hétfőn indultak Váradról, és 9-én, szerdán este érkeztek vissza.”
Hogy érzékeltesse, milyen volt a város, amelyet Ady Endre 1902. április 8-án látott, Tüskés a Pallas Nagy Lexikonát idézi: „egészben véve csinosan s szabályosan épült; van 2471 háza és 19 778 lakosa… a dunai nagy gőzhajók a Dráván Eszékig járnak… a városban lovasút közvetíti a közlekedést…”
Tüskés részletesen foglalkozik az esemény hátterével. Az 1900-évek elején Ady Nagyváradon tartózkodik, a Nagyváradi Naplónál dolgozik, melynek Dési Géza a főszerkesztője. A költő baráti viszonyt ápolt Désivel, aki jogászként védelméről gondoskodott, amikor az Egy kis séta című cikke miatt perbe fogták. Dési később szemtanúja volt Ady és legnagyobb múzsája, Léda (Diósi Ödönné Brüll Adél) első találkozásának is. Noha a baráti kapcsolat később megszakadt, 1902 tavaszán még jóban voltak, és Dési Géza meghívta az esküvőjére Adyt.
Dési egy jómódú eszéki családba, a Krausz családba nősült be, melyről Ady később így ír: „egyike a legtiszteltebbeknek, legérdemesebbeknek, Horvátországban”.
Hogy Adynak volt-e szerepe az esküvőn, vőfély volt-e, tanú, vagy csak egyszerű vendég, akit – mint ahogy Hegedüs Nándor írja – Dési csak azért vitt magával saját költségén, „hogy mutogassa felesége családja előtt újságírói és írói kapcsolatait”, megoszlanak a vélemények.
E kérdés megválaszolását Tüskés Tibor az utókorra bízza, mint ahogy nyitva hagyja azokat a kérdéseket is, hogy hol szállt meg Ady itteni tartózkodása alatt, kik voltak a vendéglátói, és egyáltalán hol tartották az esküvőt.
A cikkben szerepel néhány idézet költőnk tollából, amelyek kevésbé szólnak arról, milyen benyomások érték őt Eszéken.
Az eszéki úttal kapcsolatos egyik cikk inkább szól Székely Irénről, a váradi színház primadonnájáról, aki korábban Dési Géza barátnője volt, és akivel Adyék útközben hazafelé találkoznak Budapesten. „Az újságírók Dési esküvőjéről térnek haza… A primadonna pakolni utazik Váradra…”
A másik cikkben Ady a hadseregben uralkodó állapotokat kritizálja, Dési Géza sógorát, Krausz Richárdot említve, aki ekkor tüzérként szolgált, s akit egy Pamlicher nevű főhadnagy lovaglóostorával megvert a lovaglóiskolában.
Felderítésre váró kérdések
Hogy pontosan hol zajlott az esküvő, hol szállt meg, kik voltak a vendéglátói – ezek a kérdések egyelőre nyitva vannak. Amennyiben egy kis kutatómunkával sikerül kideríteni, a cikknek lesz folytatása.
Felderítésre váró kérdés, hiszen jó tudni, hogy legnevesebb költőink és íróink közül többen is megfordultak Horvátországban vagy szűkebb pátriánkban. Petőfinek Zágrábban, az egykori katonakórház falán állítottak emléktáblát. Jókainak pedig Csúzán mellszobrot egy, az 1870-es években történt drávaszögi látogatása emlékére. Radnótinak sajnos az „erőltetett menet” résztvevőjeként jutott osztályrészéül, hogy vidékünkön – Darázson – hagyja lábnyomait. Ady Endre pedig egy menyegzőt ünnepelt Eszéken. A helyzetek nem összehasonlíthatók. De egytől egyig jelentőséggel bírnak emlékezetünkben.
