Janus Pannonius
Csezmicei János – vagy ismertebb nevén Janus Pannonius – horvátországi származású magyar humanista pap, költő, aki Mátyás királyunk udvarában is szolgált. A humanista a horvátországi Čazma településen született, de nem sok időt töltött szülőföldjén. Tanulmányait Itáliában végezte, majd rokonához, Nagyváradra került.
Mátyás trónra kerülése után hamar bekerült a királyi udvarba, hamar királyi kancellári rangra vitte nagybátyja, a legfőbb tanácsos, a horvátországi születésű és a zágrábi püspökségben az egyházi rendbe lépő Vitéz János, akkor már bíboros, prímás, esztergomi érsek, a király legfőbb tanácsosa szárnyai alatt. Az uralkodónak fontos volt, hogy az egyház támogassa, bizalmasait fontos egyházi pozíciókkal is ellátta. Így lett Janusból pécsi püspök. Az ifjú humanista belekeveredett a király elleni Vitéz János-féle összeesküvésbe, ezért el kellett menekülnie Magyarországról. Menekülése közben tüdőbajt kapott, és a Zágráb közelében fekvő Medvevárban hamarosan meg is halt. Janus Pannonius élete során számos latin nyelvű verset írt, mind a horvát, mind a magyar irodalom a magénak tekinti.
Zrínyi Miklós
Horvát eredetű főnemesi családban született, dédapja volt Zrínyi Miklós, a „szigetvári hős”. Apja, Zrínyi György Habsburg-párti főnemes, horvát bán, anyja Széchy Magdolna volt.
A családi hagyományoknak megfelelően, birtoka védelmében állandó harcokat folytatott a törökök ellen, kiverte őket a Muraközből és védte Magyarországot, Erdélyt, Karintiát, Stájerországot. A családi birtokot megosztotta öccsével, Zrínyi Péterrel: ő maga a Muraközben maradt, öccse a tengermelléki földeket kapta. A nyelvi környezet különbözősége meghatározó lett: Miklós magyar, Péter pedig horvát nyelvű költővé vált. Miklós csáktornyai udvara politikai és társadalmi központ lett, kapcsolatot tartott Erdéllyel, Velencével, ahonnan európai színtű könyvtárát (Bibliotheca Zriniana) is beszerezte; főleg a történelmi tárgyú könyveket kedvelte.
Sokan csodálták rendkívüli nyelvismeretét, mert úgy beszélt magyarul, horvátul, németül, olaszul, törökül, latinul, mintha mindegyik az anyanyelve lett volna.
I. Lipót magyar főparancsnokká tette Zrínyit. Látványos sikereket ért el a 1663–64. évi háborúban 1664. január–februárban téli hadjáratot vezetett: az akkori hadtudomány szerint lehetetlen vállalkozás során kihasználta, hogy a törökök nem szerettek télen mozogni. Húszezer fős seregével 240 kilométerre hatolt be ellenséges területre, felégette a török utánpótlást szolgáló eszéki Dráva-hidat, előkészítve a tavaszi háborút. Sikerére Európa-szerte felfigyeltek, Magyar Marsnak nevezték.
Petőfi Sándor
Nemzetünk egyik legnagyobb költője, Petőfi Sándor is több szálon kötődik Horvátországhoz. A ifjú költő dacból és szükségből, hogy senkinek ne legyen terhére, besoroztatta magát, és ezredét Bregenz helyett történetesen épp országunkban vezényelték. Gyenge fizikuma miatt nagyon megviselte a katonaélet, és az otthontól való távolság, bele is betegedett a katonáskodásba. A költő már Grazban ideglázat kapott. A károlyvárosi (Karlovac) orvosok két hónapig kezelték eredménytelenül, végül átszállították Zágrábba, ahol még tífuszos is lett. Ezért nemsokára leszerelték. A költő, vélhetőleg nem túl jó emlékekkel, egy év szenvedés után, 1841 januárjában lépte át a Drávát és hagyta el az országot. Petőfi Sándor zágrábi „szenvedései” előtt 1996-óta kétnyelvű emléktábla állít tiszteletet. Az emléktáblánál a zágrábi magyarok minden év március 15-én megemlékeznek a forradalom áldozatairól.
Feszty Árpád
A híres magyar festő, Feszty Árpád saját elhatározásából választotta lakhelyéül Horvátországot. A festő időskorában költözött a tengermelléki Lovran városába, és itt élte le utolsó éveit. Egykori villája ma is áll, neves lakójáról kétnyelvű emléktábla emlékezik meg. A part menti hegyoldalt sűrűn benövő – nyilván az idegenforgalom fejlődése óta fogyatkozó – babérerdők illata és a tengeri sós levegő elegye már az 1800-as években is tüdőbetegek gyógyhelyévé tette a városkát, Feszty is e célból szemelte ki a Kvarner-öböl e szegletét.
Miroslav Krleža
Miroslav Krleža, az ismert író nem horvátországi kötődésű magyar volt, hanem magyar kötődésű horvát. Zágrábban született, szülei katonai pályára szánták, ezért Pécsre küldték katonaiskolába. Budapestre került, a Ludovikába, az Osztrák-Magyar Monarchia tisztképzőjébe, ahol nem sok időt töltött, mert kitört az első balkáni háború. Az író ekkor elszökött, hogy beálljon a szerb hadseregbe, ám ott kémnek hitték és visszatoloncolták. Szökési kísérlete miatt Krležát megfosztották rangjától, de az első világháború során visszakapta. Anyanyelvi szinten tudott a horvát mellett magyarul és németül, valamint írt, olvasott és beszélt franciául és oroszul. Volt gyanús, üldözött, megtűrt és ünnepelt személy is. A titói Jugoszláviában különféle lexikonok szerkesztését irányította.
A 2000-es évek elején Miroslav Krleža tiszteletére Pécset horvát tannyelvű iskolát neveztek el róla.
