A disznóvágás régen ünnepszerű alkalom volt, melyen összegyűlt a család, a szomszédság, a rokonok. A munka mellett jutott idő mulatásra és tréfálkozásra is, hiszen régen nem siettek annyira az emberek, mint most.
A disznótoroknak vidékünkön (is) évszázados hagyománya van. Régen minden háznál tartottak sertést, és még ma is sokan így biztosítják a családnak az egész évi élelmet. Hónapokon keresztül nevelik, hizlalják a malacokat, év vége felé pedig levágják a jószágot, hogy megtöltsék az éléskamrát (mélyhűtőt).
Régen meghatározott időpontban, Egyed napján, azaz szeptember 1-jén fogták a disznót hízóba. Hagyományosan november 30-a a disznótorok kezdőpontja, így nem a véletlen műve, hogy disznóölő Szent András a népi elnevezése a napnak.
A hideg idő beálltával kezdődtek a disznótorok, és farsang végéig tartottak. Ennek a legfőbb oka, hogy az állat felbontása ilyenkor biztonságos. A felbontott húsok állás közben jól kiszellőznek, így nem kell a romlásától tartani.
A társas érintkezés fontos kerete
A disznótor a maga nemében ünnepszerű alkalom, a társas érintkezés egyik fontos formája is volt. Csúzán régen disznóbálnak is nevezték.
A családtagok, barátok, szomszédok rokonok vettek részt rajta. Már hajnalban gyülekeztek, teával, kávéval és pálinkával melegítettek be az „akcióra”.
Régen böllért a nagygazdák presztízsből, mások csak egészséges férfi családtag hiányában hívtak. A disznót általában a gazda ölte meg és bontotta.
A csúzai id. Lázár József beszélt lapunknak a hagyományos disznóvágásról.
– Régen nem gázzal perzseltük a disznót, mint manapság, hanem szalmával. Mielőtt még meggyújtották volna a szalmát, kávézni mentek, és az is megesett, hogy visszaérve a szalma alatt már csak egy hasábfát találtak. A szomszédok csínye volt ez, akik közben „ellopták” a disznót – mesélte Józsi bácsi a régi disznótorokra visszaemlékezve, melyeket tréfákkal igyekeztek vidámabbá tenni.
Elmondta azt is, hogy pár évtizeddel ezelőtt nem rémfán, hanem a földön bontották fel a disznót. Ez férfimunka volt, mint ahogy a perzselés és a tartós töltelékek elkészítése, a hús és a szalonna sózása is. Józsi bácsitól azt is megtudtuk, régen kevesebb dolgot készítettek, mint ma: vékony kolbászt, szalonnát, hurkát, töpörtyűt. Akkoriban nem használtak műbelet. Az asszonyok feladata volt a béltisztítás, valamint a disznótoros ételek elkészítése.
Hagyományos disznótoros ebéd a savanyú-leves és a sült hús volt, savanyúsággal. A délutáni órákban készítették a kolbászt, hurkát, sonkát, szalonnát, sózták a húst és darabolták össze a zsírnak valót. Az édesség fánk és hájas kifli volt. A disznótorok akkoriban néha két napig is tartottak.
– Régen nem siettek úgy az emberek, mint ma. A disznótor ünnep volt, melyen ott volt a család, a rokonság, szomszédság, s a munka mellett jutott idő mulatásra is – mondta Józsi bácsi.
Az éjszakába nyúló disznótori vacsorák beszélgetéssel, dalolgatással végződtek.
A disznótoros vacsorára megérkeztek az alakoskodók is
Az egész magyar nyelvterületen szokás volt a disznótori maskarázás. A szomszédok, ismerősök jelmezeket húztak, valamilyen módon felismerhetetlenné tették magukat, és vacsoratájban kopogtattak be a disznótort ülő család ajtaján. Felnőttek, gyerekek egyaránt beöltöztek, az alakoskodást némajáték jellemezte.
– A maszkák a család ismerősei voltak, ezért nem beszéltek, nehogy felismerjék őket. Levelet adtak a gazdának, melyben leírták érkezésük okát – vagyis hogy egy kis kóstolóért jöttek. A levél tartalmazott jókívánságokat is, például hogy a jövő esztendő is szerencsés legyen számukra – mesélte Józsi bácsi.
Az alakoskodásban az is számított, hogy ki mit viselt. Minél kövérebbnek öltöztek, annál nagyobb disznóra számíthatott a család jövőre.
Lábadi Károly Drávaszög Lexikonjában azt írja, a hagyományos disznótor az 1970-es évektől változott meg. Ettől kezdve a legtöbb helyen hentest, húsfeldolgozáshoz értő embert alkalmaztak, s ettől fogva a vendégsereg és a disznótoros mulatság is elmaradt.
Ma már egyre inkább a hagyományápolás kategóriájába kerül a disznótor is, jó példák erre a böllérfesztiválok, melyek Kárpát-medence-szerte egyre népszerűbbek, nemrég Kopácson is megrendezték az elsőt. A Halásznapok régóta őrzi a víz melletti falu hagyományos halászatának emlékét. Lehet, hogy eljön annak is az ideje, amikor egyedül a böllérfesztiválon találkozhatunk a disznótor hagyományával.
{fcomments}
