Ahogy azt már előző cikkemben is említettem, itt nálunk, Baranyában szinte minden településhez, földrajzi fogalomhoz, tartozik egy vagy akár több legenda is. Ezúttal Vörösmart, illetve Batina legendái felé veszem az irányt, pontosabban a két település nevének eredetét övező legendát mesélem el.
Az igazságos Mátyás
A történet egészen Mátyás király uralkodásáig vezethető vissza, mikor is a köztudottan igazságosságáról híres király hírét vette egy gonosz úrnőnek, aki kizsákmányolja a szegény népet.
Az úrnő pedig nem volt más, mint Vörös Márta, aki a nevét dús, vörös hajáról kapta. A legenda szerint Márta nagyon sok pénzt kért az emberektől azért, hogy átvitesse őket a Dunán, merthogy az ő tulajdonában volt a helyi rév. Azokkal pedig, akik nem tudták pénzben leróni, ledolgoztatta az árát. Három napot kellett robotolnia annak az úrnő szőlőjében, aki át akart kelni, de nem volt pénze, és mindemellett gyakran ostorral hajtották a szegény embert, ha nem dolgozott elég gyorsan vagy megállt pihenni.
Mátyás, jó szokásához híven, koldusruhát öltött, úgy indult el a Duna mentén megkeresni Vörös Márta átkelőjét. Amint odaárt, be is állt a sorba, hogy átkeljen, de pénze nem volt, legalábbis az őröknek nem volt hajlandó megfizetni a kért összeget, és erre az őrök elvitték a szőlőbe kapálni. A király nekiállt kapálni. Kapált, kapált, néha megpihent, azután folytatta. Egyszer csak arra tévedt Márta. Amint meglátta hogy szusszan egyet, azon nyomban rácsapott ostoros botjával a toprongyos szőlőmunkás hátára. Az álruhás király azt merte kérdezni, ugyan miért bántja, erre kapott még egyet. Jól leteremtette Márta, még ki is gúnyolta, azt mondta neki: pont olyan rusnya orrod van, mint annak a híres Mátyás királynak – és otthagyta.
A király kapált hát tovább, de amikor nem figyelt senki, egy-egy aranypénzt rejtett el a sorok között.
Miután végzett a munkával, továbbállt.
Pár nap múlva királyi pecsétes levél érkezett Márta udvarába. A levélben az állott, hogy Mátyás király járt ott álruhában, tudván tudja hát, mit művel az úrnő, ezért haladéktalanul két font húst kér Márta húsából, vagy különben maga jön érte, de seregével. Az utóiratban pedig az állt, hogy ha nem hiszi el, akkor nézzen körül a szőlőben, találni fog három aranyérmét, amit ő hagyott ott. Az úrnő rögtön kiküldte a katonáit, hogy keressék meg az érméket, és csakhamar meg is találták mindet. Amint ezt meglátta Márta, felnyergeltette a legszebb hintóját, felvette a legszebb ruháját, és belehajtott a Dunába.
Másnap a halászok kifogták a holttestét, és a helyet, ahol kifogták, elnevezték Vörösmart-nak, a botját pedig, amelyet oly sok ember hátán táncoltatott, Batinánál találták meg, így lett tehát Bitana neve Batina a horvát ’verés’ szóból.
A név valószínűbb eredete
Nincs olyan gyerek Csúzán, Vörösmarton vagy Kiskősze-gen, aki ne hallott volna erről a legendáról. Szerintem az alfalusiak is ismerik a történetet. Én először a nagyszüleimtől hallottam, majd az iskolában tanultunk róla. Mindig is érdekeltek effélék, és gyerekként a mese teljesen hihető volt számomra, felnőttként már másként gondolom. Kicsit sántít a történet. Hogy Vörösmart Vörös Mártáról kapta volna a nevét, azért sem lehet igaz, mert jóval Mátyás előtt már hasonló néven említik a falut korabeli iratok. Sokkal valószínűbb magyarázat: nevét arról kapta, hogy a Duna-part Vörösmart közelében vöröses színű. Ezért lett a vörös partból, Vörösmart.
|
Hogy kapta szláv nevét a település? |
{fcomment}
