„A koronajárvány az egymás iránti tiszteletre is tanít”

0
214
Segota Leopold

A 84 éves csúzai Segota Leopold szívpanaszokkal került az eszéki kórház kardiológiai osztályára, ahol megfertőződött a koronavírussal. Negyvennégy napot volt kórházban, ebből 39-et a fertőzőosztályon. Mint mondja, a hosszú bezártság jobban megviselte, mint a fertőzés, a magas lázzal egyetlen éjszaka alatt megbirkózott.

Tavasz óta a csapból is a koronajárvány folyik, másról se szólnak a hírek, a vélemények viszont megoszlanak: sokan már nem foglalkoznak ezzel a témával, illetve csak annyira, amennyire kötelező, de továbbra is vannak, akik félelemből csak ritkán mozdulnak ki otthonról. A szélsőséges esetek közé tartoznak a szkeptikusok, akik tagadják a járvány létezését. Tény, hogy a legtöbben szerencsére úgy tekintünk rá, mint Columbo feleségére – hallottunk ugyan róla, látni viszont nem láttuk, nincs személyes tapasztalatunk e téren. Ez nyilván a járványügyi előírások betartásának is köszönhető.

A csúzai Leó bácsi is a kezdetektől fogva odafigyelt, maszkban és gumikesztyűben ment a boltba, hogy vigyázzon magára és másokra – akkor még sokan csodálkozva néztek rá. Amióta viszont kijött a kórházból, egyesek tartják tőle a távolságot, persze csak félelemből. A kórházban ugyanis elkapta a koronavírust, önhibáján kívül.

Szívbetegséggel került kórházba

Július 13-án szívpanaszokkal vitte be a mentő az eszéki kórházba. Az első napokon a kardiológián végeztek rajta vizsgálatokat. Néhány nap múlva értesítést kaptak a páciensek, hogy koronafertőzött is van közöttük. A teszt elvégzése után valamennyiükön kimutatták a vírust. 

– Nagyon megdöbbentett, amikor megtudtam, hogy megfertőződtünk. Összesen negyvennégy napot voltam kórházban, ebből harminckilencet a fertőzőosztályon – mutatja Leó bácsi a szalvétát, amire feljegyezte az ott töltött napokat.

Eleinte a betegségnek semmilyen tünete nem jelentkezett, utána viszont elkezdett emelkedni a testhőmérséklete.

– Tudtam, hogy most jön a probléma. Másnap éjszaka arra ébredtem, hogy csuromvizes vagyok, 38,3 fokos volt a legmagasabb lázam. Nem volt kellemes, azt viszont tudtam, hogy megmaradok – állítja.

Az orvosok antibiotikummal kezelték őket a tüdőgyulladás elkerülése érdekében, ami a legnagyobb fenyegetést jelentette.

Nem mindenki úszta meg olyan könnyen, mint ő, volt, aki napokra válságos állapotba került a koronafertőzés következtében.

Elégedett az orvosok hozzáállásával

Leó bácsi elégedett az eszéki orvosok munkájával, akiket ugyan meg sem tudtak különböztetni egymástól, védőruhában, vagy ahogy mondta, „szkafanderben” izzadva sürgölődtek folyamatosan a betegek körül, mindig ott voltak, ha szükség volt rájuk, biztató szavakkal segítették az ágyban fekvőket.

– A betegséget könnyen átvészeltem, a bent töltött hosszú idő viszont lelkileg megviselt, az előttem álló szívműtét is aggodalommal töltött el. Elbeszélgettem az egyik orvosommal, aki az ujjával a fejére mutatott, mondván, „magánál van a megoldás, ne féljen semmitől” – mesélte Leó bácsi, hozzátéve, sikerült megnyugodnia, azóta úgy gondol a helyzetére, hogy nincs más választása, mint túlélni. 

A túlélés első lépcsőfoka a hosszú kórházi napokkal kezdődött. A tünetei gyorsan elmúltak, a koronateszt viszont még sokáig kimutatta a vírus nyomait. Ötször kapott egymás után pozitív teszteredményt, s hiába érezte magát teljesen egészségesnek, nem jöhetett haza. Ő és felesége is karanténba került volna, a háziorvosuk sem fogadhatta volna őket.

Hatalmas lelki támogatást jelentett Leó bácsinak, hogy gyakran felkereste telefonon háziorvosa, Retih-Kovács Brigitta, hogy érdeklődjön állapota felől és tanácsokkal lássa el, akinek ezúton is köszöni a hozzáállását.

Novemberben tölti be a 85. életévét

Körülbelül egy hónapja, hogy megkapta az első negatív tesztet és hazaengedték a kórházból.

– Koronatesztet végeztetnem legközelebb majd a szívműtétem előtt kell, amire november 30-án kerül sor, az lesz a kővetkező nagy kihívás. Addig viszont, ha megérem, november 15-én leszek 85 esztendős – mondja Leó bácsi.

Hogy a műtét után mi lesz, azt még nem tudhatja – tette hozzá -, örülni fog, hogy otthon lehet, láthatja az unokáit, hogy van olyan jószívű kollégája Csúzán, aki elviszi autóval a faluba, a boltba, ahova kell. Egyelőre százméternyi gyaloglás is kihívást jelent számára, noha szívpanasza előtt naponta sétált, biciklizett.

Mindig odafigyelt az egészséges életmódra

– Nem lehetett panaszom az egészségi állapotomra, ezért viszont tennem is kellett. Az én egészségmegőrző „módszerem” a sok gyaloglás, biciklizés, mozgás – mondta Leó bácsi, visszaemlékezve fiatalkori éveire, amikor még kerékpáron ment a Báni-hegyre (a baranyabáni iskolába) tanítani, ha esett, ha fújt.

Az egészséges táplálkozásra legalább ennyire odafigyelt mindig, akárcsak felesége, Márta asszony.

Valószínűleg az egészséges életmód is hozzájárult, hogy a koronafertőzést könnyen átvészelte.

A járványra visszatérve, Leó bácsi megjegyezte, az eltelt időszakban megtanulhattunk jobban odafigyelni szűkebb és tágabb közösségünkre, és még egy fontos dologra, az egymás iránti tiszteletre is megtanított bennünket.