A „BŰNÜK” AZ VOLT, HOGY A HMDK-HOZ TARTOZTAK!
A következő hetekben azon 14 (HMDK-s) horvátországi magyar szervezet vezetőjével beszélgetünk, amelyeket 2012-ben – teljes mértékben ok nélkül – kizártak a zágrábi Kisebbségi Tanács támogatási rendszeréből, semmibe véve azt a tényt, hogy ezek az egyesületek több évtizedes múlttal rendelkeznek, és szorgalmasan dolgoztak magyarságunk megmaradásáért. Működésükkel és az állami támogatások felhasználásával kapcsolatban soha semmilyen kifogás ellenük fel nem merült, mégis lenullázták őket. Sója Dénes, a horvátországi magyarság akkori parlamenti képviselője a Kisebbségi Tanács tagjaként szó nélkül tudomásul vette a tragikusnak nevezhető fordulatot, mi több, szavazatával támogatta azt, hogy ezek a magyar egyesületek egyetlen lipa támogatást se kapjanak az országos Kisebbségi Tanácstól. Az egyesületek egyetlen bűne az volt, hogy a HMDK-hoz tartoztak.
A Várdaróc Magyar Kultúregyesület tizenkét éve alakult, az azóta eltelt időszak rendkívül mozgalmas volt. Minden nehézség ellenére is sikerült a megalakulásukkor kitűzött célt elérni: fellendítették a falu kulturális életét, mára minden jelentős esemény az egyesülethez köthető. A magyar hagyományok ápolása érdekében kifejtett munkájukat viszont a zágrábi parlamentben ülő korábbi magyar képviselők nem értékelték. 2012-ben a várdaróci is egyike volt a kisemmizett szervezeteknek. A HMDK támogatásának és a tagság kitartásának köszönhetően sikerült minden nehézségen felülkerekedniük.
A Várdaróc Magyar Kultúregyesületnek a megalakulását követő időszakban voltak kisebb-nagyobb nehézségei. Mindezek ellenére több nagyszabású rendezvény szervezői és társszervezői a faluban, ilyen például a farsangzáró kakasütés vagy a nemzetközi néptáncfesztivál, ez utóbbinak évente 400-500 fellépője van. De több koncertet, könyvbemutatót, színielőadást, író-olvasó találkozót is tető alá hoztak az elmúlt években. Minden jelentősebb kulturális esemény az egyesülethez köthető.
Több korosztályban működő tánccsoportjában ötvenen táncolnak. Évente 35-40 fellépésük van. A Kárpát-medence minden szegletében jártak már. Persze bejárták Baranyát és Szlavóniát, többször is bemutatkoztak a Pulai Magyar Héten, a horvátországi tánccsoportok közül ők kaptak elsőként meghívást a svájci magyarok zürichi báljába. A várdaróci kakasütés hagyományát Kelet-Horvátország legnagyobb karneválján, a đakovóin is bemutathatták. Nagyon sok új barátra tettek szert, számos kapcsolatot alakítottak ki más együttesekkel, önkormányzatokkal itthon és a határon túl is.
Micheli Zsolt, az egyesület elnöke azt mondja, sohasem alázkodtak meg egyetlen politikai opció előtt sem, és a legnehezebb időkben is, összefogásuknak köszönhetően, sikerült talpon maradniuk. Nagy munka árán sikerült újra egységessé tenni a falu lakosságát, elérni, hogy mindenki a közös érdekekért dolgozzon. A zágrábi Kisebbségi Tanács 2012-es döntése viszont újra megosztottságot eredményezett.
– A legszomorúbb az volt az egészben, hogy miközben a gyerekeink támogatás nélkül maradtak, a településen működő másik szervezet tagjai, amely a MESZ-hez tartozik, ezt szó nélkül tűrték, pedig egyeseknek a gyereke is itt táncolt. Miközben ők gond nélkül utazhattak tengerparti vagy magyarországi fellépésekre, addig nekünk a környékbeli rendezvényekre eljutni is gondot okozott – mondja Micheli Zsolt, aki hozzátette azt is, hogy ebben a nehéz időszakban egyedül a HMDK-ra számíthattak, amelynek a támogatása nélkül nehezen maradhatott volna talpon az egyesület.
Az ezt követő időszak sem volt könnyű a számukra, munkájukat, törekvéseiket a zágrábi költségvetés eddig soha nem követte. Hogy dolgozni tudjanak, igyekeztek minden pályázati lehetőséget kihasználni.
Jankovics Róbertben, magyarságunk parlamenti képviselőjében eddigi tisztségei során is barátra, támogatóra találtak, így biztosak abban, hogy végre a zágrábi támogatás is igazságos, az érdemeknek megfelelő lesz.