A határellenőrzés biztonságának fokozásáról egyeztetett Pintér Sándor magyar és Vlaho Orepić horvát belügyminiszter hétfőn Budapesten. Egy a múlt héten elfogadott uniós jogszabály alapján a jövőben mindenkit ellenőrizni kell, függetlenül attól, hogy ki- vagy belép az Európai Unió területére.
Vlaho Orepić a találkozót követő sajtótájékoztatón elmondta: a szisztematikus határellenőrzési rendszer azt eredményezheti, hogy sorok alakulhatnak ki egyes határállomásokon, mert az átkelni kívánókat egyenként kell megvizsgálni. A megbeszélésen született megállapodás szerint megbízzák a határrendészetért felelős vezetőket, hogy „ezeket a nem várt eseményeket megelőzzék”.
Pintér Sándor azt hangsúlyozta: az Európai Unió döntött a szisztematikus határellenőrzésről, annak bevezetését úgy szeretnék elérni, hogy növeljék a biztonságot, de a két ország állampolgárai ne érezzék tehernek az intézkedést.
Hozzátette: mindenkit ellenőrizniük kell, függetlenül attól, hogy ki- vagy belép a határon. Ugyanakkor megfelelő rendszer kialakítása szükséges ahhoz, hogy se most, se a nyári csúcsforgalomban, amikor sok magyar az Adriai-tenger partjára menne nyaralni, ne kelljen a határállomáson hosszan várakozni.
Az MTI kérdésére Pintér Sándor elmondta: a szisztematikus határellenőrzési rendszert az uniós rendelkezés kihirdetésétől számított 20 nap elteltével kell kötelezően alkalmazni. Arra a kérdésre, hogy az új rendszer szükségessé teszi-e a határállomásokon szolgálatot teljesítők számának a növelését, azt mondta: a rendszer kidolgozásával megbízott vezetők, ha arra jutnának, hogy szükséges, akkor meg kell vizsgálni ennek költségvetési oldalát.
A múlt hét csütörtökön elfogadott jogszabály értelmében az Európai Unióba (EU) beutazó vagy az EU-t elhagyó minden uniós és nem uniós polgár adatait végig kell futtatni a Schengeni Információs Rendszeren és más releváns adatbázisokon, hogy az illető okmányai nem vesztek-e el vagy nem lopták-e el azokat. Az uniós tanáccsal kötött decemberi megállapodás értelmében a tagállamoknak azt is meg kell vizsgálniuk, hogy az utazó nem jelent-e veszélyt a tagországok biztonságára.
Ha a módszeres ellenőrzések nagyon lelassítanák a légi, szárazföldi és tengeri forgalmat, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy célzott ellenőrzésekre térnek át, amennyiben a kockázatelemzés azt mutatja, hogy ezzel nem nő a fenyegetettség.
