Négy tevét vásárolna Szent-György (Đurđevac), mert a polgármester szerint az állatok a „Dráva menti sivatag” fő attrakciói lehetnének.
A tevéket a város egy dániai tenyésztőtől venné meg, darabját 3000 euróért – írta a Jutarnji list napilap. A Đurđevački peski, vagyis a „horvát Szahara” a magyar határtól nem messze, a településhez közeli mocsaras vidéken terül el a Borik Parkerdő zöldellő fenyveseinek közepén.
A természetvédelmi terület számos turistát vonz – mondta Željko Lacković polgármester, aki úgy gondolta, a tevegeléssel még vonzóbbá tehetnék a várost. Amennyiben a park vezetése beleegyezését adja, az önkormányzat azonnal kifizeti a tevéket. Az állatok pedig már júniusra megérkezhetnének Horvátországba, a város kiemelkedő kulturális eseményére, az évente megrendezett Picokijada nevű előadásra – közölte a lap.
Csirkével ágyúzták a törököket
Az előadáson azt a történelmi eseményt elevenítik fel, amikor Ulama pozsegai szandzsákbég serege 1552-ben elfoglalta Verőce várát, majd Szentgyörgy vára ellen vonult. A több napos ostrom után a védőknek fogytán volt az élelmük, ám utolsó csirkéiket az ágyúkba töltötték és a törökre lőtték, akik látva a védők bőségét, elvonultak a vár alól.
Attól kezdve a szentgyörgyieket csirkéseknek (picoki) nevezték. A Picokijada előadásában több száz statiszta, lovas, amatőr és hivatásos színész vesz részt.
Szent-György
Szent-György (másképpen Szentgyörgy, Gyótaszentgyörgy vagy Gyurgyevác, horvátul Đurđevac, németül Sankt Georgen) város Horvátországban, Kapronca-Körös megyében.
A települést már 1267-ben említi IV. Béla király egyik oklevele, egyháza pedig 1334-ben Ivan zágrábi főesperesnek a zágrábi káptalan helyzetéről írott jelentésében szerepel először. Szentgyörgyvár a 15. század folyamán fejlődött várossá és vásáros hellyé. A 14. század elején Kőszegi Henriké volt. A Kőszegiek 1338-ban lázadásuk miatt elvesztették, ekkor az Ákos nembeli Mikcs bán kapta meg. A mai várat 1378 előtt fia, Mikcsfi István emeltette, aki a Luxemburgi Zsigmond és Nápolyi László közötti trónharcokban utóbbi mellett állt. Miután a Dráva átkelőhelyénél rajta akart ütni Zsigmond seregén, a királyi sereg a várat megostromolta és elfoglalta. Mikcsfi még az ostrom alatt megszökött és Boszniába menekült. 1426-ban a király mégis visszaadta fiának, Miklósnak, azonban ennek lázadása után a király sógora, Cillei Hermann gróf erővel elfoglalta. Ezután Zsigmond Tallóczi Matkó horvát bánnak adta el. A bán halála után a Cilleiek hadvezére, Vitovecz János újra elfoglalta. Tőle azonban már a következő évben elvette Hunyadi János, és átadta unokaöccsének, Székely Jakabnak. Ezután a Cilleiek újból fegyverrel támadtak rá, és meg is tartották 1456-ig, amikor Cillei Ulrik nándorfehérvári meggyilkolásával kihalt a Cillei család. Ulrik gróf özvegye, Brankovics Katalin ezután a várat hű emberének, a cseh származású Vitovecz Jánosnak adta el, de ezt Mátyás király érvénytelenítette, és a birtokot kincstartójára, Ernuszt Jánosra ruházta át. 1540-ben Ernuszt Gáspár halálával kihalt az Ernuszt család. Ekkor rokoni kapcsolata révén Keglevich Péter horvát bán szerezte meg, azonban a király ezt nem ismerte el. Miután a várat önként nem adta át, 1546-ban Zrínyi Miklós a király nevében elfogta és Bécsbe küldte. Ezután Szentgyörgy királyi vár volt, melyet a közeledő török veszély hatására 1549-től Székely Lukács várkapitány irányításával teljesen újjáépítettek és megerősítettek. Ekkor épült fel a külső vár. Miután Ulama pozsegai szandzsákbég serege 1552-ben elfoglalta Verőcét, Szentgyörgy vára lett a végvári rendszer legelőretoltabb erőssége.
1746-ban a katonai határőrvidék felállításával az 5. határőrvidéki gyalogezred, majd később a 6. szentgyörgyi gyalogezred székhelye lett. A külső várat a 19. században bontották le, majd a határőrvidék 1871-es megszüntetése után a katonaság a belső várat is elhagyta. 1892 és 1909 között leánynevelő intézet működött benne, melyet az irgalmas nővérek vezettek.
