A kedves horvátországi választó és maguk a jelöltek is már nagyon várják, hogy végre megszülessen a választási eredmény, és az élet térjen vissza a rendes kerékvágásba. Természetszerűleg a jelöltek mindegyike a saját képe alatt akarja majd látni a legtöbb leadott szavazatot, hiszen ezért dolgozott az elmúlt négy évben.
Mégsem maradhatunk otthon vasárnap, hogy az otthon melegében majd csak úgy rápillantsunk az eredményekre. El kell mennünk szavazni és egyértelművé tenni, hogy ma Horvátországban a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége és jelöltje, Jankovics Róbert az, aki képes konkrét és látható eredményeket elérni magyarságunk érdekében. A következők miatt:
Figyelmesen követtem (volna) Juhász Sándor beszámolóját elmúlt kétéves tevékenységéről, de azok mind Sója Dénes munkájáról szólnak. Ez azt jelenti, hogy a közösségünkért nem tett semmit. Igaz, olyanokat is lehet olvasni, hogy szorgalmazta a széleskörű társadalmi összefogást a magyarság körében, igyekezett minél több magyar közösséget személyesen is meglátogatni, ezzel is szorgalmazva a párbeszédet. Parlamenti képviselőként ennyi? A szomorú azonban az, hogy a leírtak sincsenek köszönő viszonyban a valósággal, mivel a széleskörű összefogás szorgalmazásából nem láttunk semmit. Egyszer sem kérdezte meg a HMDK-t, hogy milyen javaslatai vannak a horvátországi magyarsággal kapcsolatos kérdések megoldásában, és egy telefonhívás vagy levél sem indult meg részéről a párbeszéd megkezdése érdekében. Az adófizetők pénzéből eltartott képviselőtől azért ennél többet vártunk volna. „Igyekezett meglátogatni a közösségeket…”- tehát a mondatból kiderül, hogy még ezt sem sikerült maradéktalanul teljesítenie, mert legalább ötven bejegyzett horvátországi magyar egyesület akár pecsétes papírral is bizonyíthatja, hogy Juhász képviselő nem járt náluk. A horvátországi magyar honpolgár méltán gondolhatja azt, hogy ezt a teljesítményt bármelyikünk állóhelyből teljesíti. Ilyen teljesítmények után marad a kérdések kérdése: miért is szavazzunk Juhász Sándorra, aki a most leírtakkal ellentétesen dolgozott, és igyekezett tovább forgácsolni magyarságunkat.
Azonban ne legyünk igazságtalanok vele, mert igenis kilincselt a minisztériumokban, de kizárólag önmagáért és a szervezetéért. Olyan beruházásokért, amelyek mind-mind a MESZ érdekeltségébe tartoznak. Itt főleg az ún. magyar házakról van szó, amelyek bekerülési értékéről a mai napig nem láttunk kimutatást.
A Sója Dénes árnyékából előkerült Juhász Sándor, úgy tűnik, kevésnek bizonyult, és a szép szavakon kívül – a saját bevallása szerint – nem tett semmit a magyarságunkért. Szép szavakkal meg tele a padlás. Ezért vasárnap el kell mennünk szavazni és az egyes számot bekarikázni Jankovics Róbert, a HMDK jelöltjének neve mellett, mert nem engedhetünk meg újabb két ilyen évet, hiszen a fiataljaink egy része már csak a horvát külképviseleteken szavazhat, a munkahely lottó ötösnek számít, és az anyaországi kapcsolatok terén a HMDK egyértelműen a mostani kormány mellett áll ki, míg Juhász a gyurcsányi politikát vállalja fel, amely bennünket, horvátországi magyarokat is megtagadott. Gyurcsány Ferenc tizenegy évvel ezelőtt tette ezt, Juhász Sándor pedig az elmúlt két évben tagadott meg bennünket azzal, hogy a munkálkodás helyett Gurcsány Ferenccel pózol a képeken. Szerencse, hogy van alternatíva a HMDK-ban és Jankovics Róbert személyében, aki mindig is a konkrét válaszokat szereti. Üres frázisokat bárki leírhat – Juhász is – , de ettől még nekünk, horvátországi magyaroknak nem lesz jobb. Adjunk esélyt ezért Jankovics Róbertnek, mert Juhász ugyan kapott esélyt, de nem élt vele.
{fcomments}
