Vukovár nem felejt – a 32 évvel ezelőtti ostrom magyar áldozataira emlékeztek

209

Múlt csütörtökön a vukovári emléktemetőben, majd az ovčarai vesztőhelynél a város elestének a 32. évfordulóján a Vukovári Magyarok Egyesülete és a velük közösen emlékezők lerótták tiszteletüket és kegyeletüket a hősies harc, illetve az azt követő öldöklés magyar áldozatai előtt is.

A november Horvátországban az emlékezés hónapja. Az 1991-ben kitört honvédő háború ártatlan áldozataira és hős védőire emlékeznek ilyenkor. Vukovár városa a hősies helytállás és a kitartás szimbólumává vált már akkor. 

A 32 évvel ezelőtti ostrom alatt, a harcok során 1624 ember vesztette életét. Az elesett honvédők tiszteletére egy külön temetőt hoztak létre a városban. A Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége és a Vukovári Magyarok Egyesülete minden év november 16-án itt emlékezik meg a Vukovár védelmében elesett áldozatokról és azok hősies helytállásáról, akik a túlerővel szembeszállva életük árán védték hazájukat és otthonukat.

A Duna-parti város 1991-es ostroma három hónapig tartott. A város végül elesett, szinte teljesen lerombolták, fogságba került védőit pedig kivégezték. Több mint másfélezer ember halt meg – köztük 52 horvátországi magyar is -, és még ma is hosszú az eltűntek listája. Az elesett honvédők tiszteletére létrehozott emléktemetőben fekete és szürke márványból készült egyensírok sorakoznak az emberi kegyetlenség mementójaként.

– 1991-re, a város kíméletlen ostromára emlékezünk, ahol többek között 52 vukovári magyar is életét vesztette, de valószínű, hogy a tényleges számuk ennél jóval nagyobb. Csak azokat sikerült számba venni, akikről a hozzátartozóik, az egyesületünk tagjai tudták, hogy magyar származásúak. Ezekben a novemberi napokban felerősödnek az akkori emlékek, és azt hiszem, hogy ezzel minden olyan vukovári horvát és magyar is így van, aki végig itt maradt, aki átélte a szörnyűségeket, amelyeket elfeledni nem lehet. Ilyenkor szinte újra érzem az akkor átélt fájdalmat – mondta Jakumetović Rozália, a Vukovári Magyarok Egyesületének elnöke lapunknak.

Az emlékműnél is ő szólt az egybegyűltekhez. Hangsúlyozta Vukovár védőinek a hősiességét és hazaszeretetét, majd Bódi Viktória Petőfi-ösztöndíjassal együtt felolvasták a város ostroma során elesett magyar áldozatok nevét. A megemlékezésen a vukovári magyarokon kívül számos más településről is érkeztek résztvevők, akik emlékkoszorúkat helyeztek el és gyertyát gyújtottak a temetőben magasodó emlékmű előtt.

– Negyedik éve veszek részt a megemlékezésen. Azt gondolom, hogy a horvát-magyar együttélés és a többség-kisebbség viszonylatában ezzel tudjuk a legjobban kifejezni a horvátok iránti szolidaritásunkat, hiszen a háborúban is együtt harcoltak a horvátok oldalán itteni magyar nemzettársaink – nyilatkozta lapunknak Bódi Viktória Petőfi-ösztöndíjas.

Ezt követően sorra helyezték el a politikusok, diplomaták, civil szervezetek és önkormányzatok képviselői a koszorúikat az emlékmű talapzatánál. Többek között Jankovics Róbert, a horvátországi magyarság parlamenti képviselője, a HMDK elnöke, Matijević Olivér, a HMDK ügyvezető elnöke, Varga Tibor, a zágrábi Kisebbségi Tanács elnöke, Demcsák Csaba zágrábi magyar nagykövet és Magdó János eszéki magyar főkonzul.

A megemlékezés az ovčarai vesztőhelyen folytatódott, ahol a 197 legyilkolt katona és civil között három magyar is van.

– Harminckét esztendő múlt el azóta, amikor a főleg a Kelet-Szlavóniában élő magyar nemzettársaink egy rendkívüli áldozatot kényszerültek hozni azért, hogy Horvátország független maradhasson. Itt, Vukováron, de ugyanúgy Dályhegyen és Szentlászlón is olyan emberek haltak meg, akik magyarok voltak, és csak azért vesztették életüket, mert magyarok voltak. Erre az óriási áldozatra emlékezünk ma is itt, és amit mi, akik vezetjük ezt a közösséget, meg tudunk tenni, az az, hogy erősítjük a lelket azokban a magyar emberekben, akik itt maradtak, vagy akik visszatértek a háború után ide élni – mondta Jankovics Róbert.