Hercegszőlőstől ÉK-re fekvő helység.
Kr. e. rómaiak lakták, akkortájt Ad Novas volt a neve. A falu feletti határrészen a 19. században egy castellum maradványait tárták fel. Ez a nagyobbak közül való volt, és a becslések szerint 720 katonát fogadhatott be. 1246-ban neve Verusmorth néven szerepel. Középkori urai a Garai család tagjai voltak. Az 1500. év előtt Vörösmart Geréb Péter, Corvin Mátyás rokonának tulajdona volt, és a környék gazdasági központjának számított. A 18. század közepén került a község a bellyei uradalom tulajdonába. A 18. század végén 21 mesterember élt a faluban, de a lakosság többsége gazdálkodott. Gazdálkodói bort, gyümölcsöt termeltek és halászattal foglalkoztak. Területén uradalmi vendéglő és szálláshely működött. 1818-ban 5 dunai malma és 1 patakmalma volt. A 19. században állattenyésztéssel, szőlő- és bortermeléssel foglalkoznak, kereskedelme ekkor élénk.
Drávaszög legforgalmasabb, legjelentősebb helységei közé tartozott Vörösmart a 16. században. Ekkor városként tartják nyilván, amelynek tekintélyes jövedelme származott a dunai vámjövedelemből.
Neve
Több népmonda szól nevének eredetéről. Egyik szerint a kegyetlen Vörös Mártáról kapta a nevét. Valójában szóösszetételből keletkezett. A vörös és a part jelentéséből mart összevonással. Ennek annál is nagyobb a valószínűsége, mert a település alatt a Duna-parti löszpart vöröses színű.
Lakossága
A népesebb települések közé tartozott. 1709-ben az őshonos családok száma 67 volt, de Bellyéről, Darócról és Laskóról is több család települt ide a vidéken portyázó, törököt kiűző katonaság kegyetlenkedései elől. Várossá emelkedésétől kezdve folyamatosan nőtt a lakosság száma, 1961-ig sohasem csökkent 2000 alá. Ettől kezdve viszont már jelentősebb volt a csökkenés. Az elöregedési index a magyar falvak közül itt volt a legmagasabb 1981-ben: 121,2%. A lakosság nemzetiségi összetételében 1941 után következett be jelentős fordulat. A majd 20 százalékos német lakosság eltűnt, helyükre többnyire katolikus bosnyákok települtek, akik horvátnak vallották magukat.
Oktatás, művelődés
A 16. században a település iskoláját már a legjobbak között emlegetik, színvonala elérte a kecskeméti és a pécsi tanodáét. Gimnáziumnak számított. A 19. század elejétől származnak megbízható adatok a katolikus iskolájáról. A két felekezeti intézmény az államosításig töltötte be szerepét. Utána 1948-ig hatosztályos iskolaként létezett egy tanintézmény, amikor kísérlet történt arra, hogy újból algimnáziumként működjön. Ma nyolcosztályos központi általános iskola, hozzá tartozik a csúzai és az újbezdáni iskola.
A polgári társulások közül a környéken 1869-ben az elsők között itt alakult olvasókör. Az Olvasókör megszakítások nélkül 1912-ig működött, de létezett még Katolikus Kör és Iparoskör is.
Vallás
1304-ben Sámuel és Dávid (de genere Aba) határában pálos kolostort alapított. Ez a Vörösmart és Csúza közötti területen volt, mert még ma is Barátok földje helynévként említik. 1333-ban már volt egyháza és papja is. A pálosok megtelepedésekor már erős és virágzó plébániája volt a településnek. A 16. századtól a katolikus vallás mellett terjedő reformációnak is fontos gócpontja a település. A török hódoltság után egy emberöltőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy újjáalakuljanak a plébániák, elkezdődhessenek az istentiszteletek. A paphiány jelentősen éreztette hatását. A nehéz helyzetet a ferencesek működése enyhítette, mert mint több helyütt a környéken, itt is ferences testvérek végezték a hívek lelki gondozását. Egy 1721-es feljegyzés szerint a régi kőtemplom helyén építették fel templomukat a reformátusok. A katolikusoknak 1733-ban már csak egy kápolnájuk volt, ott állhatott, azon a területen, amelyet ma Templomhelyként emlegetnek. Új plébániatemplomukat 1752-ben kezdték el építeni. Ez a templom áll ma a katolikus szurdok legelején.
