Volt zenetanárai a példaképei

350
cimlap-kilmajer

Az eszéki Branežac Kilmajer Veronika élete a zene körül forog. Az eszéki Horvát Nemzeti Színházban brácsázik, ezenkívül a vukovári zeneiskolában is dolgozik, helyettesként. Akadémiai tanárát és az eszéki Hühn Éva tanárnőt tekinti legnagyobb mestereinek, példaképeinek.

Veronika Szentlászlón született és élt 11 éves koráig, a honvédő háború kitöréséig. A zene gyerekkorától fogva része az életének. Tagja volt a szentlászlói tánccsoportnak, a vonós hangszerek iránti vonzalmát pedig hegedűs édesapjától örökölte. Hiába kezdték balettiskolába járatni, kiiratkozott, és inkább hegedülni tanult az eszéki zeneiskolában.
Első tanítómestere Hühn Éva tanárnő volt, akinek a pályafutását már tavaly bemutattuk lapunkban. A tanárnő tucatnyi tehetséges fiatalból hozta ki a maximumot, tanítványai mára sikeres zenészekké váltak, vagy maguk is tanítanak. Közéjük tartozik Veronika is, aki ma is felnéz egykori tanárnőjére.
A menekültség idején a magyarországi Szigetváron járt zeneiskolába. Visszatérve ismét Hühn Éva tanította, majd a középiskola után Pécsre került. Itt ismerkedett meg a brácsával, ami mára a kedvenc hangszere lett. Pécs után jelentkezett a zágrábi zeneakadémiára, amelyet sikeresen el is végzett, jó tanárainak köszönhetően.
 

Fő- és mellékállása is a zenéhez kötődik
Első munkahelye nem a zenéhez kötődött. Az eszéki magyar főkonzulátuson lett konzuli adminisztrátor, ahol több mint egy évet dolgozott. Később az eszéki Horvát Nemzeti Színházban sikerült elhelyezkednie, de a Franjo Kuhač Zeneiskolában is helyettesített, ahol egy év múlva állandós lett. Nagy elismerés volt számára is, hogy az egyik tanítványa első lett egy országos szintű versenyen. Összesen három és fél évet dolgozott itt.
Azután ismét a színházból hívták, ahol brácsást kerestek. Nem volt könnyű otthagynia a zeneiskolát, de végül elvállalta a színházi munkát, mivel így több ideje jutott a családjára. 2010 óta van brácsásként a színházban, jelenleg egy drámai előadáson dolgoznak, amelyben többen is szerepelnek a zenekarból. Egy ideig a pélmonostori zeneiskolában is tanított, jelenleg pedig a vukováriban helyettesít, heti három alkalommal.
– Sohasem csak egy helyen dolgoztam, mindig volt mellékállásom is, de mivel mindegyik a zenével kapcsolatos, sohasem esett nehezemre a pluszmunka – mondja Veronika.
 

A zenetanulás áldozatos munka
Nemcsak zenével foglalkozik szívesen, hanem a gyerekekkel is, tervezi, hogy továbbképzi magát ezen a területen.
– Nekem is van egy hároméves kisfiam, Ákos. Szeretném megszerettetni vele is a zenét, a hegedűt vagy bármilyen más hangszert, de nem fogom kényszeríteni, nincsenek nagy elvárásaim – közli Veronika, megjegyezve, a férje mondogatja gyakrabban, hogy hegedülni fog a fiuk is.  
Veronika hangsúlyozta, a zenetanulást nem lehet erőltetni, nagy áldozattal jár a gyerek részéről, akinek a szabadidejét gyakorlásra kell szánnia, és a szülő részéről is a költségek miatt.
– Az anyagi nehézségek miatt nagy teher a szülők számára a zeneiskola költsége, pláne akkor, ha nem is veszik elég komolyan a tanulást. Sok szülő úgy tekint a zeneiskolára, mint egy óvodára, ahol csak szórakoznak a gyerekek. Pedig a zenetanulás komoly és felelősségteljes munka, a sporthoz hasonlítanám, ahol szintén sokat kell edzeni ahhoz, hogy valaki kiemelkedő teljesítményt produkáljon – mondta Veronika.  Szeretné felhívni a figyelmet a rendszeres gyakorlás fontosságára. Ebben a szülőnek is van felelőssége, neki kell felügyelnie csemetéjét.
Habár az édesapja hegedült, mégis az édesanyja ügyelt arra, hogy Veronika mindig komolyan vegye a napi hegedülést, amikor még ismerkedett a hangszerrel. Mégis megesett, hogy elhanyagolta a gyakorlást.
– Általános iskolás voltam, nyári szünet volt, és nem volt kedvem hegedülni, hiába figyelmeztetett az édesanyám. Amikor később kezembe fogtam a hegedűt, hiába tudtam, hogy mit kell tennem, az ujjaim nem hallgattak rám, mintha fából lettek volna, sírással kezdődött az a gyakorlás – emlékezett vissza Veronika.
Példaképeinek Hühn Éva tanárnőt és akadémiai tanárát, Črnko Milant tekinti.
– Hühn Éva tanárnőre úgy tekintettünk, mint a második anyukánkra, aki nemcsak pedagógusi szerepkörének tett eleget, hanem anyai gondoskodással törődött a növendékeivel – mondta Veronika.
Črnko Milan szintén nagy hatást gyakorolt rá, ő fejlesztette benne tovább azt az alapot, amit Éva tanárnővel raktak le. Veronika példaképként tekint két tanárára, és hozzájuk méri saját munkáját és életét is.

 

{fcomments}