Volosko: gróf Andrássy Gyula magyar miniszterelnök tiszteletére rendeztek megemlékezést

0
180

Koszorúzással rótta le tiszteletét a zágrábi magyar nagykövet, Abbázia polgármestere és a horvátországi magyarok képviselői Andrássy Gyula egykori miniszterelnök és külügyminiszter emléke előtt halálának 132. évfordulója alkalmából az Abbáziához közeli Volosko településen lévő emléktáblájánál.

Andrássy Gyula 1823. március 3-án született. Az Osztrák–Magyar Monarchia talán legnagyobb karriert befutó magyar politikusa volt. Fiatal korában katonaként és diplomataként is részt vett a szabadságharcban. A kiegyezés után ő lett az első magyar miniszterelnök. Külügyminiszterként (1871-79) nemzetközi hírnévre tett szert, a berlini kongresszuson (1878) ő képviselte a monarchiát. 1889 után visszavonult a politikától. Utolsó napjait családja körében a horvát Adrián, Voloskóban töltötte, ahol 1890. február 18-án halt meg.

Andrássy Gyula egykori miniszterelnök és külügyminiszter halálának évfordulója alkalmából tett látogatást Abbáziában (Opatija) dr. Demcsák Csaba zágrábi magyar nagykövet, ahol Fernando Kirigin, Abbázia polgármestere fogadta.

A találkozón Kirigin a két ország közötti kiemelkedően jó kapcsolatokat és azokat a történelmi szálakat hangsúlyozta, amelyek Abbáziát Magyarországhoz kötik.

– A közös történelmünk mellett ma arra is büszkék lehetünk, hogy egyre több magyar vendég érkezik a Kvarner-öbölbe, főleg Opatijába – mondta a polgármester, valamint hozzátette, hogy a magyar befektetők érdeklődése is nő a térség iránt.

Demcsák Csaba nagykövet a kulturális és gazdasági együttműködés további erősítésének a szükségességét hangsúlyozta.

A találkozót követően az Andrássy-emléktábla előtt sor került a megemlékezésre.

Az emléktáblánál a nagykövet és a polgármester beszéde után a gróf életéről és munkásságáról Ágoston Gergely, a Tengermelléki-fennsíki megye magyar képviselője, idegenvezető tartott ismertetőt:

„Habár Andrássy Gyula gróf sosem tartózkodott az európai hírű, az Osztrák–Magyar Monarchia riviérájának ékkövében, Abbáziában, de életének utolsó 54 napját a közeli csendes Voloskóban töltötte. Közéleti munkásságával közvetve rengeteget tett a klimatikus gyógyhely-Kurort Abbázia/Opatija fejlődéséért, hírnevének terjedéséért, mely így idővel egyenrangúvá vált a méltán híres Karlsbaddal és Bad Ischllel.

1867-ben az Osztrák–Magyar Monarchia magyar–horvát részének első kormányfője lett. E funkciót több mint 4 és fél évig töltötte be, majd 1871-től 1879-ig a Monarchia külügyminisztereként hozzájárult ahhoz, hogy Ausztria-Magyarország Oroszország után Európa második legnagyobb államalakulata legyen. Irányítása alatt olyan törvényi és gazdasági intézkedések léptek életbe, melyek addig nem látott fejlődést, jólétet eredményeztek Monarchia-szerte, így Abbáziában és a közeli Fiumében/Rijekában is. E tekintetben az 1873. év volt a sorsdöntő, amikor is Abbázia és Fiume közvetlen vasúti kapcsolatot létesített Béccsel és Budapesttel, azaz egész Európával. Az ezt követő páratlan, dinamikus fejlődés a lakosság számára munkalehetőségeket és jólétet teremtett.”

Az ismertető után elhelyezték az emlékezés koszorúit.

Fiume és környéke magyarjainak képviseletében a HMDK Tengermelléki-fennsíki megyei szervezetének elnök asszonya, Šibalin Klepac Zdenka koszorúzott.