Hogy haladni tudjunk, néha nem árt vissza is nézni, hogy lássuk, mit hagyunk magunk mögött, és valóban a jó útvonalon megyünk-e.
A tavalyi év az uniós csatlakozás jegyében telt, július 1-jén az Európai Unió 28. tagállama lettünk. Ahogy közelgett az időpont, úgy hagyott alább hazánk polgárainak a lelkesedése is a csatlakozást illetően: fél évvel a tagság elnyerése előtt a lakosság mintegy 54 százaléka támogatta csak az unióba való belépést. A csatlakozást megelőző európai parlamenti választásokon mindössze 21 százaléknyian mentek el szavazni, talán a legkevesebben az unió történetében. Szakemberek szerint a közönynek a rossz gazdasági helyzet, a mélyen gyökerező korrupció lehetett az oka, valamint nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az Európai Unió történelme legsúlyosabb válságát éli, sokan már az összeomlását is vizionálták. Horvátország 2003-ban adta be csatlakozási kérelmét, akkor a lakosság 80 százaléka támogatta a belépést. A tárgyalások azért húzódtak el, mert az EU szerint Horvátország nem működött együtt a Nemzetközi Törvényszékkel, és nem szolgáltatta ki háborús bűnöseit.
Hogy a háború nyomai nem múltak el maradéktalanul, a Vukováron tavasz óta zajló események is bizonyítják. A kétnyelvű táblák elleni, sokszor erőszakba torkolló tüntetések, hazafias megnyilvánulások az egész országra kivetítődtek. A balközép kormány ragaszkodott (ragaszkodik) a táblák felhelyezéséhez, míg a jobboldali ellenzék inkább hergelte a tüntetőket. A hős város elestének az évfordulója is a megosztottság jegyében telt.
A tavalyi évben folytatódott a korrupcióellenes hadjárat. Több politikust, volt minisztert és gazdasági vezetőt tartóztattak le. A legkiemelkedőbb ezek közül Ivo Sanader volt kormányfő pere volt. Korrupciós ügyei közül a legnagyobb visszhangja a MOL-INA-nak volt. Sanadert nem jogerősen 10 év börtönbüntetésre ítélte a bíróság, többek között azért, mert szerintük a kormányfő 10 millió euró kenőpénzt fogadott el a MOL-tól, az INA többségi részvényeinek megszerzéséért.
Míg Perković miatt, akit Berlinben azzal gyanúsítanak, hogy az egykori jugoszláv titkosszolgálat, az UDBA tisztjeként köze volt egy emigráns horvát üzletember 1983. évi németországi meggyilkolásához, képes volt a horvát kormány kijátszani az EU-t és módosítani egy törvényt két nappal a belépés előtt, hogy állampolgárát megvédje a kiadatástól, addig a csatlakozás után a kabinet első dolga az volt, hogy a magyar MOL-vezérigazgató ellen az Interpolon keresztül elfogatóparancsot adasson ki. Természetesen az ominózus törvényt azóta törölték, hisz az EU komoly szankciókat helyezett kilátásba, a Perković-ügy pedig nem zárult le, ezekben a napokban is zajlanak körülötte az események.
Közben az ország ötödik éve küzd a gazdasági válsággal, számos megszorítás jellemezte a tavalyi évet. A munkanélküliség húsz százalék körül mozgott, és 20 százalékra tehető azok száma is, akik a szegénységi küszöb alatt élnek.
Mindössze néhány jelentősebb mozzanatát említettem a tavalyi évnek. Saját hibáinkból okulva (és ez mindenkire vonatkozik, politikusainkra is) tervezzük újra jövőnket – ehhez kívánok kitartást, egészséget és nem utolsósorban jó kedélyt mindenkinek, és kívánok egy anyagiakban kevésbé szűkölködő, boldogabb új évet.