A húsvét az egyik legnagyobb keresztény ünnepünk, amikor Jézus Krisztus feltámadását és vele az emberiség megváltását ünnepeljük. Számos népszokásunk fűződik hozzá, melyek felelevenítésében a dályhegyi Tóth Mária volt segítségünkre.
A húsvét a legrégibb keresztény ünnep, és egyúttal a legjelentősebb is az egyházi év ünnepeinek sorában. A tavaszi napéjegyenlőséggel esik egybe, szokásaiban ötvöződnek a keresztény vallás és az ősi természetvallások elemei.
A húsvétot 40 napos előkészületi idő, a nagyböjt előzi meg, mely Jézus negyvennapos sivatagi böjtjére emlékeztet. Hamvazószerdával veszi kezdetét, és Krisztus feltámadásával ér véget. Mélypontja a nagypéntek, Jézus szenvedésének és kereszthalálának az emléknapja. Régen a katolikusok és reformátusok is nagypénteken böjtöltek a legszigorúbban. Ezen a napon kerülték a zsíros ételeket, helyette tojást, sóban-vízben főtt babot fogyasztottak, de a hal is böjtös ételnek számított, és ma is a legelterjedtebb nagypénteki menü. Ma már nem ilyen szigorúak az egyház böjti előírásai, nem követelik meg a negyvennapos koplalást, a tilalom csak az utolsó hétre, nagypéntekre vonatkozik. Szombat este viszont már megkezdik a főtt sonkát.
Tóth Mária lapunknak elmondta, Dályhegyen is ez van terítéken húsvétkor, de a főtt tojás, a hagyma és a torma sem maradhat le. Ezenkívül fonatos kenyeret is készítenek ilyenkor, ami az áldás kenyere. Ezeket még ma is a templomba viszik egy kosárban, s csak azután tálalják fel otthon, hogy a pap megszentelte.
Már a húsvét előtti napok is az ünnepre való készülődéssel telnek, hiszen idő kell ahhoz, hogy a háziasszonyok elkészítsék a süteményt, a főtt sonkát és a tojást, amit ki is festenek.
Máriától megtudtam, Dályhegyen a hagymahéjjal való tojásfestés a legelterjedtebb.
– A tojásokra először különböző díszes leveleket rakunk, amit nejlonharisnyába vagy rongyba csomagolunk, majd hagymahéjjal takarjuk be. A tojásokat megfőzzük, és a hagyma héjától lesznek szép színesek, a levelek pedig a tojás mintáját adják. Hallottam már azt is, hogy valaki spenóttal helyettesítette a hagymahéjat, így zöld tojás lett a végeredmény – mondta Mária.
A festett tojások általában a fészekbe kerülnek, amelyet a gyerekek készítenek a húsvéti nyúlnak, és ahova az ajándékaikat várják. A húsvét vallási ünnep, amely elsősorban nem az ajándékozásról szól.
Ami a templomba járást illeti, Mária elmondta, jobbára csak az idősebbek vesznek részt a húsvéti miséken. Dályhegyen a húsvétot megelőző vasárnapon, virágvasárnap vannak a legtöbben a templomban, a szentgyónás alkalmával. Ilyenkor a hívek olajággal és barkával vonulnak a templomban, és imádkoznak Jézus színe előtt.
– Ilyenkor jobban át tudjuk érezni Krisztus szenvedését, halálát, és ennek értelmét is, ami a feltámadásban nyilvánul meg – nyilatkozta Mária.
Húsvéthétfő – a locsolkodás napja
Húsvéthétfő a fiatalok, a locsolkodás napja. A szokás eredete a régi időkbe nyúlik vissza, alapja pedig a víz megtisztító és megújító erejében gyökerezik. A locsolkodás hagyományának egyesek bibliai eredetet is tulajdonítanak, mivel a feltámadást hírül vivő asszonyokat vízzel lelocsolva próbálták a katonák lecsendesíteni.
A fiatalok ezen a napon csapatokba verődve járták a lányos házakat, és friss vízzel locsolták meg a lányokat, hogy szebbek, termékenyebbek legyenek. A locsolkodást hagyományosan különböző versikék és mondókák kísérték. A lányok cserében hímes tojást adtak a locsolóknak, vagy húsvéti ételekkel kínálták őket, de sok esetben aprópénz is járt a locsolásért.
– Ma már locsolók is csak elvétve akadnak, nem úgy, mint régen. Pedig ez komoly szokás volt! Hímes tojást adtak a locsolásért, mint mindenhol, de ha szeretők is voltak, akkor még hímzett kötényt is ajándékozott a lány a fiúnak ilyenkor. Délután pedig a lányok locsolták a fiúkat, vödör vízzel, míg a fiúk csak és kizárólag szagos vízzel öntözték meg a lányokat. Ez kölnivízzel kevert víz volt, régebben talán szappannal illatosították a locsolóvizet, de én akkor még nem éltem – mondta Mária, aki most hetvenhét éves.
Dr. Lábadi Károly Kopács, a víz melletti falu című könyvében ezt írja; „Még 1942-ben is úgy tudták, hogy a locsolkodás az egész vidéken csak Kőben volt szokásos.” Csak a második világháború utáni években terjedt el ez a szokás errefelé. Kőben ma már sajnos nem gyakorolják, néhány településen viszont felelevenítették ezt a szép hagyományt.
Csúzán már évek óta járnak a fiatalok szervezetten locsolni, népviseletbe öltözve, lovas kocsival és zenei kísérettel, Darázson pedig nagyszabású lovas felvonulással egybekötött mulatsággá alakították át ezt a húsvéti szokást.
{fcomments}
