– Ön 2003 óta, a megalakulása óta elnöke a Kisebbségi Tanácsnak. Az elmúlt két évtized során a kulturális autonómia területén komoly fejlődés történt, ön hogyan értékeli a horvát kormány és a nemzeti kisebbségek kapcsolatát?
– Az elmúlt húsz év során rengeteg változás történt a világban: gazdasági válság, pandémia és háborúk. Mindez kihatott a működésére, azon belül pedig természetesen bennünket is érintett, hiszen a kisebbségek sorsa a többség kezében van. Szerencsére él Horvátországban a multikulturalizmus. Az évek folyamán kormányok váltották egymást, és a Kisebbségi Tanácsnak politikai kődobálások közepette kellett kitartania. Sok minden történt tehát az elmúlt 20 évben, ami kihatott a nemzeti kisebbségekre is, de nem az számít, hogy mi mit állítunk magunkról, hanem hogy a nyilvánosság ebből mit lát. Az tény, hogy a nemzeti kisebbségek a Kisebbségi Tanács és a kisebbségi parlamenti képviselők által kerültek be az ország politikai és a kulturális szférájába. Ezt hatalmas sikerként könyvelhetjük el.
– Milyen kihívások vannak még a Kisebbségi Tanács előtt?
– Elsőnek a kisebbségi nyelvhasználatot említhetjük, illetve a nemzetiségek foglalkoztatásának a kérdését. Akármennyire is jók a törvényeink, az évek során a gyakorlat mindig megmutatta, hogy mi az, amin mégis változtatni kellene. Például a parlamentben ülő képviselőinknek is 6-7 évébe került, hogy törvénybe tudják foglalni a nemzeti kisebbségi önkormányzatok megválasztásának a kérdését. További kihívást jelent ezeknél az önkormányzatoknál, hogy a kisebbségi képviselőknek nincs jogi személyiségük. Éppen ezért vannak olyanok, akik azért nem jelöltetik magukat, mert a saját vagyonukkal kell felelősséget vállalniuk. Azon dolgozunk, hogy a nemzeti kisebbségi önkormányzatok/tanácsok nagyobb hatáskört kapjanak, hiszen rendben van, hogy tanácsadói szerepben vannak, de a felmerülő kérdések megoldásához ez a státusz nem elegendő. Ez természetesen mindig az adott környezettől függ, de sok helyen még mindig nem fogadják el, hogy a kisebbségi önkormányzatok a helyi önkormányzatok szerves részét képezik.
„A HRT statisztikája is bizonyítja: a négy programjában a kisebbségek 1,79 százalékkal voltak jelen 2019-ben. 2020-ban még kevesebb, 1,45 százalékos volt az arány, 2021-ben kb. 1,60 százalékos, 2022-ben pedig ennél egy nagyon kicsivel nagyobb”
– A KT egyik sikere, hogy a horvát köztévé (HRT) nemzeti kisebbségi szerkesztőséget hozott létre. Hogyan látja, mit fog ez jelenteni a továbbiakban?
– Amióta a Tanács élén vagyok, 11 igazgató váltotta egymást a horvát köztévé élén. Szinte mindegyikük asztalára odatettük ezt a problematikát, és íme, végül a 11. igazgatóval sikerült dűlőre jutnunk, hogy egy, a nemzeti kisebbségekért felelős szerkesztőséget hozzanak létre. A kisebbségek ugyanis alulreprezentáltak a közszolgálati televízióban. És ezt nem csak mi, a KT tagjai és a kisebbségi képviselők állítjuk, a HRT statisztikája is ezt bizonyítja: a négy programjában a kisebbségek 1,79 százalékkal voltak jelen 2019-ben. 2020-ban még kevesebb, 1,45 százalékos volt az arány, 2021-ben kb. 1,60 százalékos, 2022-ben pedig ennél egy egészen kicsivel nagyobb. Érthető, hogy nem várhatunk el 6-7%-ot, hiszen kisebbségekről van szó, és végső soron nekik kell tartalommal hozzájárulniuk a műsorokhoz. A Prizma című kisebbségi magazinműsor például jellegéből adódóan inkább elválasztó, mintsem integráló érzést kelt a nézőkben. Hiszen a horvát média összes műsorának lehetővé kellene tennie, hogy a kisebbségek megjelenhessenek benne, ez jelentené a valódi integrálódást. Enélkül, vagyis egy külön műsor keretei közé szorítva ugyanis gettósításról lehet inkább beszélni. Az ezen való változtatáshoz viszont a szerkesztőség létrehozásával megteremtődött az alap, már csak kitartónak kell lennünk, és meglesznek az eredmények.
Tolnauer: „Senkit nem szeretnék külön kiemelni, de azt gondolom, hogy forradalminak nevezhető változások Jankovics képviselő úr érkezésével kezdődtek, aki bebizonyította, hogy mindenekelőtt ember”
– 2023-ra a horvát költségvetésben az eddigi legmagasabb összeget hagyták jóvá a nemzeti kisebbségek kulturális autonómiájának a támogatására. A magyar közösség egyesületei az elmúlt időszakban is elismerésre méltó munkát végeztek. Ön hogyan értékeli a velük való együttműködését?
– Az első perctől kezdve nagyon jó kapcsolatot ápoltam a magyar kisebbséghez tartozókkal. Tulajdonképpen nekem is vannak magyar gyökereim, ezt a vezetéknevem is bizonyítja, a felmenőim Tolnából érkeztek. Senkit nem szeretnék külön kiemelni, de azt gondolom, hogy forradalminak nevezhető változások Jankovics képviselő úr érkezésével kezdődtek, aki bebizonyította, hogy mindenekelőtt ember. Jelentős szerepet töltött be a magyarságon belüli viszályok mérséklésében, megszüntetésében, de úgy vélem, némi szerepe a Tanácsnak is volt benne. Személy szerint én is mindig arra törekedtem, hogy ezt a közösségen belüli széthúzást csökkentsük. Mindenesetre a magyarság szempontjából ez egy hatalmas előrelépés, siker.
– A siker pedig a költségvetés növekedésén is látszik.
– Sikerült a Tanács költségvetését a tavalyihoz képest 21,59 százalékkal növelnünk, ebben személyesen Jankovics úrnak is nagy szerepe volt. Mindemellett a magyar szerkesztőség normatív finanszírozását is sikerült növelni, itt 84,61%-os növekedésről beszélünk. Ez ismét annak a személynek az érdeme, aki a magyarságot képviseli. De meg kell említenünk a kulturális autonómiával kapcsolatos programjaikat is.
A magyar közösség egyesületei mindig nagyon jó projekteket készítenek, ez nem vitás. Nagyon jó, hogy a magyar közösségen belül már nincs két szervezet, megosztottság, hanem egység van. Az egész folyamat pedig a következő: benyújtanak egy projektet, és ha ez megfelel a kritériumainknak, akkor kapnak támogatást. Jankovics úr el tudta érni, hogy ne legyen kettős mérce, már csak a tartalmat és az értékeket figyeljük, nem szól bele a politika. Az európai uniós normáknak megfelelő kritériumok alapján történik az elbírálás – hiszen a pénzelosztásról egy szakmai bizottság dönt.
„Én már biztosan nem fogom magam jelöltetni a Kisebbségi Tanács élére, nem indulok egy újabb mandátumért, hiszen hat alkalommal töltöttem be ezt a tisztséget, és elég volt. Igyekeztem egy olyan felépítményt létrehozni, amiből az látszik, hogy mindig lehet jobban csinálni, és van lehetőség a fejlődésre”
– Hogyan látja a jövőt?
– Azt gondolom, hogy a KT-t sikerült egy rendkívül magas szintre emelnünk, a nemzeti kisebbségek csúcsintézményévé tenni, hogy az ennek köszönhetően már nem megkerülhető. A napokban jelentették meg a felhívást a KT új mandátumára. Én már biztosan nem fogom magam jelöltetni, nem fogok indulni egy újabb mandátumért, hiszen hat alkalommal töltöttem be ezt a tisztséget, és elég volt. Igyekeztem egy olyan felépítményt létrehozni, amiből az látszik, hogy mindig lehet jobban csinálni, és van lehetőség a fejlődésre. Azt gondolom, itt az ideje, hogy jöjjön egy fiatalabb, ambiciózus személy. Azt még mindenképpen szeretném hozzátenni, hogy a legjobb eredményeket ezzel a kormánnyal, Andrej Plenković kormányával együttműködve sikerült elérnünk. Más kabinetekkel is volt együttműködésünk, de ilyen fajsúlyú dolgot, mint a nemzeti kisebbségekre vonatkozó operatív program, most tudtunk először megvalósítani. Azt is nagyon fontos kiemelni, hogy pénzt nem azért kapunk, mert koalíciós partnerek vagyunk, mint ahogy sokan hiszik. Én nem tudnék a KT nevében érdemben tárgyalni a nemzeti kisebbségek intézményeinek, szervezeteinek, egyesületeinek a nagyszerű munkája nélkül, az ő anyagaikból történő felkészülés lehet csak tárgyalási alap. Mindemellett a KT a kormány és a horvát szábor felé számol el a munkájával. Arra is büszkék lehetünk, hogy az elmúlt 20 év során egyetlen beszámolóban és egyetlen ellenőrzés során sem találtak kivetnivalót.
