Az aradi tizenhármak kivégzésének az évfordulóján történelmünk egyik legszomorúbb napjára emlékezünk, emlékeznek a magyarok, éljenek a világ bármely pontján. A mártírok emléke előtt mi, horvátországi magyarok is tisztelegtünk, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége (HMDK) Bellyén szervezett központi megemlékezést.
Az 1848–49-es szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék ítélete alapján 1849. október 6-án tizenhárom honvéd főtisztet végeztek ki Aradon. Ugyanazon a napon ölték meg Magyarország első miniszterelnökét, gróf Batthyány Lajost is Budapesten. Mártírhaláluk a forradalom és szabadságharc vérbe fojtásának szimbólumává vált. Magyarország kormánya 2001 novemberében nemzeti gyásznappá nyilvánította október 6-át.
A HMDK minden évben székháza udvarában emlékezik meg nemzetünk mártírjairól. Hét évvel ezelőtt egy fát is ültettek ide azzal a céllal, hogy egy olyan élő emléket állítsanak, amely hosszú éveken át őrzi és emlékezteti majd a jövő nemzedékeit a vértanúk által hozott áldozatra.
Ennél a fánál gyűltek össze idén is az emlékezők.
– Minden évben fejet hajtunk az aradi vértanúk előtt, hiszen azokat az értékeket, amelyek miatt a 13 aradi mártír az életét adta, magyarságunk is a magáénak érzi – nyilatkozta lapunknak Jankovics Róbert parlamenti képviselő, a HMDK elnöke a koszorúzás után. Hozzátetette, az emlékezés után viszont ismét a jövőbe kell tekintenünk, mert élni és tenni akarunk, hogy őseink áldozata ne legyen hiábavaló.
Magdó János eszéki magyar főkonzul is tiszteletét tette a megemlékezésen, aki lapunknak úgy nyilatkozott, a szabadság, amelyért életüket adták a vértanúk, egy olyan hívószó, amelynek jelentőségét mindannyian értjük Horvátországban és Magyarországon, de Európa más országaiban is, olyan érték, ami összeköt bennünket.
A rövid alkalmi program keretében az Alfalusi Vegyes Kar és a sepsei HMDK-alapszervezet Népdalköre adott elő alkalmi dalokat Bicó János gitárkíséretével, Gotál Daniellától pedig szavalatot hallhattak az egybegyűltek. Az emlékezők 13 gyertyát gyújtottak az aradi vértanúk tiszteletére, valamint további egyet az összes hősért, akik életüket áldozták a szabadságért. Ezt követően koszorúkat helyeztek el az emléktáblánál.
Knézich Károlyra emlékeztek Nagygordonyán
Az aradi vértanúk egyike Knezich Károly, aki a Belovár-Bilogora megyei Nagygordonyán (Veliki Grđevac) született. Világosnál tette le a fegyvert, az aradi börtönbe került, ahol felségárulásért kötél általi halálra ítélték, nyolcadik volt a kivégzett vértanúk sorában 1849. október 6-án. Ezek voltak az utolsó szavai; „Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.”
A szülőfalujában álló mellszobránál tartott megemlékezést a Daruvári Magyarok Közössége és a Pakráci Magyarok Közössége. Az összejövetelen Sabo Snježana, a daruvári egyesület vezetője tartott történelmi emlékeztetőt, majd koszorút és gyertyát helyeztek el az emlékműnél.
