Szülői aggódás

0
5

A szülői hivatás egy élethosszig tartó emberfeletti megpróbáltatás. Nem csak nevelünk, szeretünk, rettentően aggódunk is.

Nehogy baja történjen, nehogy elrontsuk a nevelést, jó embert kell faragni belőle – nehogy elkallódjon. Tele vagyunk önmarcangolással, mert ösztöneink azt súgják, hogy felelősek vagyunk gyermekeinkért.

Megannyi szép pillanatot, de állandó félelmet is megélünk, pedig a legtöbb aggodalom alaptalan.

Kezdetben azt kívánja, hogy legyen sikeres, aztán ahogy múlnak az évek, ezek az igények „megszelídülnek”: Legyen csak boldog, elégedett, egészséges.

Amikor családot alapítanak, élik a saját életüket, mi akkor is rájuk telepszünk az aggódásunkkal. Nem azért hívjuk telefonon, hogy ellenőrizzük, mit csinál, hol van, hanem csak úgy, mert hiányzik és szeretnénk hallani a hangját. 1. hívás: nem elérhető. Türelmesen vársz. 2. hívás: egy másik beszélgetésben van. Na, most talán elérhető lesz. 3. hívás: – Na, mi van? Majd visszahívlak!

Ebből ugyan nem lett semmi. Elfelejti, nem ér rá, eszébe se jutsz. Estefelé, hogy nyugodtabb legyen az éjszakád, megkockáztatsz még egy hívást, hogy minden oké-e. Na végre, csörög a telefon, elérhető!

– Mit hívogatsz egész nap? Nem érek rá! Ha beszélgetni akarsz, hívd fel a barátnőd. Katt! Letette.

Mit csinál ilyenkor a szülő? Belenyugszik; lehetséges, hogy csak zaklatja a gyerekét – közben a szíve megszakad. Ilyennek neveltem volna?… Igen! Jól csináltam! Rejtélyes büszkeségtől dagad a mellünk: a gyermek már tőlünk független, különálló lény. Bármennyire is szeretnénk a nyomában lenni, hiába törjük magunkat – végül is a maguk útját járják. Ez az élet rendje.

Mellőzzük tehát a sok aggódást, ami teher a gyerek számára, inkább segítsük a világ felfedezésében. Engedjük, hogy eltávolodjon! Hibázzon, hogy tanuljon a saját kárán. Meg kell adni neki a lehetőséget, hogy saját maga boldoguljon.

Mi, szülők azonban tovább dédelgetjük a lelkünk mélyén a ránk bízott emberi lényt, akiért felelősséggel tartozunk, mert a gyermek nemcsak áldás, hanem kötelesség, kihívás és aggódás is.