Szükség van olyan rendezvényekre, ahol találkozhatnak és kötetlenül beszélgethetnek az emberek. Ezt támasztják alá az elmúlt hetek eseményei is. Legyen szó a csúzai szüreti mulatságról vagy a laskói paprikafesztiválról, mindre szükség van. Ezeken és a hasonlókon rég nem látott ismerősökkel és rokonokkal találkozhatunk. És noha csak pár kilométeres távolságra élünk egymástól, mégis csak az ilyen alkalmakkor tudunk egymással szót váltani. Mert nincsenek már azok az események, amelyek régen összehozták az embereket: a disznótorok, az aratás, a cséplés, a szüret, és egyre kevesebb a lakodalom és bál is. Régen ezek mindegyike olyan társas összejövetelnek számított, melyre akár egy egész éven át készültek a családok. Akkoriban ezek egy-egy kisebb közösség ünnepi alkalmai voltak, a bálok és a lakodalmak a legtöbbször az egész falué.
Ezeket a közösségformáló és -építő eseményeket hiányolják azok az idős emberek is, akiket az idősek napján tartott összejövetelen kérdeztünk meg. Egyikük az egymástól való elidegenedésért a televíziót okolja. Mert a ma embere már el sem tudná képzelni az életét televízió nélkül. Már nem számít luxusnak, és általában központi helyet foglal el a nappalikban. Az sem ritka, ha több készülék is található a lakásban, hogy bárhol és bármikor a képernyőhöz „tapadhassunk”. A modern kor embere lassan leépítette emberi kapcsolatait, így elfelejt élni, közösségben élni.
Pedig egy-egy ilyen esemény, rendezvény amellett, hogy őrizzük hagyományainkat, őseink szokásait, népviseleteit, népdalait, néptáncait, arra is alkalmat ad, hogy felfrissítsük, felelevenítsük a rokoni, baráti kapcsolatokat.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy az ember társadalomba született, s a közösség, a társadalom lététől függ saját létezésünk és boldogulásunk. És csak a társadalmi tőke segítheti elő nemcsak a közösségek, hanem az egyéni fejlődést is. Először vissza kell(ene) találni önmagunkhoz embertársainkon át.
A közösségi jellegű rendezvények pedig a társadalmon belüli összetartást és összetartozást erősítik, amire manapság oly nagy szükség van.
