Szomorú évforduló Dályhegyen

51

A horvát honvédő háború hegyháti magyar áldozataira minden novemberben szentmisével és koszorúzással emlékeznek. 31 évvel ezelőtt 37 civilt öltek meg a szerb önkéntesekből álló alakulatok.

A dályhegyi katolikus templomban vasárnap meggyújtott gyertya nemcsak az adventi időszak kezdetét jelezte, hanem a 31 évvel ezelőtt meggyilkolt áldozatokért is égett. A kommemoráció – már hagyományosan – kétnyelvű szentmisével kezdődött.

Ezen a napon a dályhegyiek felidézik a tragikus eseményeket, és azon dolgoznak, hogy sohase merüljön feledésbe mindaz, ami három évtizeddel ezelőtt itt történt.

Miután az úgynevezett jugoszláv néphadsereg és a szerb önkéntesekből álló alakulatok elfoglalták Erdődöt (Erdut), a helyi horvátokat, magyarokat és az összes nem szerb nemzetiségűt vagy elzavarták, vagy megölték. Üres házaikba szerbek költöztek.

1991 novemberétől 1992 februárjáig brutális gyilkosságok sora következett, összesen 37 civilt öltek meg. 1991. november 9-én Arkan egységei és a helyi szerbekből álló alakulatok 12 horvát és magyar embert gyűjtöttek össze Erdődön, Dályhegyen és az Erdődi-hegyen, majd Erdődre, az úgynevezett vizsgálati központba hurcolták őket, ahol a következő napon mind a 12 személyt kivégezték. A 12 áldozatból nyolcat a szlavóniai Ćelije faluban találtak meg, egyet a dályhegyi határban, hármat pedig egy borovói kútban. Néhány nappal később letartóztattak és kivégeztek további három civilt, akik közül az egyik az előző napokban megölt magyarok rokona volt, és érdeklődni mert az elhurcoltak sorsa felől. Decemberben újabb személyeket tartóztattak le és végeztek ki. A brutális gyilkosságok folytatódtak 1992 februárjában is. Július 3-án pedig letartóztatták az 1937-es születésű Szénási Máriát, aki érdeklődött családja tagjainak a sorsáról. Őt is kivégezték, holttestét később egy elhagyatott kút alján találták meg Dályhegyen.

– Azt gondoltuk, hogy elvitték őket kihallgatni, de nem tudtuk, hogy hová. A fegyveresek gyűrűjében tehetetlenek voltunk. Hiába vártuk vissza az eltűnteket. 20-at közülük megtaláltunk, eltemettük őket, két személy hollétéről még mindig nem tudunk semmit. Borzasztó volt, nagyon nehéz volt mindenkinek a megszállt területeken. A mai napig hiányoznak ezek az emberek, a rokonok, a nagybátyám, a többiek. Szülőket, közeli rokonokat veszítettünk el. Egyedüli vigaszunk, hogy itt vannak velünk a fiataljaink. A célunk, hogy tovább folytassák majd az emlékezést, hogy ne felejtsék el a dédapjukat, a rokonaikat, hogy tudják, milyen módon veszítettük el őket – nyilatkozta lapunknak Hugyik Imre, a dályhegyi Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesület elnöke.

A szentmisét követően a megemlékezés résztvevői koszorúkkal és mécsesekkel indultak a temetőbe, a helyi kisebbségi önkormányzat által emeltetett emlékműhöz.

A szomorú emlékek felidézése után sorra helyezték el az emlékezés koszorúit: a dályhegyi lakosok és civil egyesületek képviselői mellett Jankovics Róbert HMDK-elnök, dr. Császár Zoltán eszéki magyar konzul, Jugoslav Vesić, az Erdődi járás elöljárója és David Sušac, a járás elöljáró-helyettese, valamint Matijević Olivér, a HMDK ügyvezető elnöke és Prosszer Horvatin Szanella, az országos szervezet titkára hajtottak fejet az áldozatok emléke előtt.