Százezer

0
160
25768_380522882933_535862933_4009167_5433844_n

Tegnap délután a Parlamentben Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes bejelentette: beérkezett a százezredik magyar állampolgársági kérelem az egyszerűsített honosítás részeként. Láthattuk az hatfős család egy részét is, akik benyújtották: a délvidéki Adán élő nagyszülők és a szülők személyesen is eljöttek Budapestre, hogy életükben először belülről is megnézzék az Országházat. A két unoka viszont nem kapott időben útlevelet, így ők otthon maradtak (a törvény értelmében a szülők benyújthatják a kiskorú gyermekeik nevében a kérelmet). A nagypapa, az 1942-ben született Balogh Virág László másodszor lesz majd magyar állampolgár, ha a kérelmét pozitívan bírálják el, és erre jó az esély, mert az eddig feldolgozott hatvanötezer dosszié esetében egy százalék alatt van az elutasítottak aránya. Tíz éve még próbálkozott egyszer a visszahonosítással Makón, de az akkori hatóságok kinevették: nem tudta igazolni magyarországi lakhatását és jövedelmét.

Ezt most már senkinek nem kell megtennie, akinek magyar felmenői vannak, és ennek köszönhetően az idén eddig több mint tízezren tehettek állampolgársági esküt. Az egyszerűsített honosítás iránt töretlen az érdeklődés, hiszen például a kolozsvári magyar főkonzulátusra most bejelentkezők csak jövő év májusára kaphatnak időpontot. E sorok írója nemrég Csíkszeredán is beleláthatott a csúcsra járatott gépezetbe – Brüsszel után a csíki lett a legnagyobb magyar külképviselet, hiszen Székelyföldön összesen hét ablaknál napi két váltásban fogadják a kérelmeket, és így is több hónapos a várólista. Minden nap délutánján van eskütétel, és aki beleolvas a vendégkönyvbe, annak minden bizonnyal bepárásodik a tekintete: a legrövidebb beírásban is általában benne volt, hogy az újdonsült magyar állampolgárnak ez volt élete legboldogabb napja. Olyan is akad, aki most lett harmadszor (!) közjogilag is a magyar nemzet része, és eddig mindig úgy vették el tőle a koronás papírokat, hogy őt magát nem kérdezték meg, akar-e román lenni. Külön múzeumot lehetne berendezni a külképviseletekre behozott relikviákból: évtizedek óta rejtegetett magyar okiratok, megsárgult inaslevelek, régi fotók kerülnek elő a ládafiákból.

Tudom, ha valami jól működik, az ritkán kerül be az újságokba. Ha hosszú sorok állnának a magyar konzulátusok előtt, netán néhányan rosszul lennének a nyári hőségben, az azonnal vezető hír lenne a kereskedelmi médiumokban. Az, hogy tumultus nélkül, civilizált körülmények között, mosolygó és profi ügyintézők fogadják a kérelmezőket, kevés sajtóorgánumot érdekel. Végre jó látni, hogy akad a magyar közigazgatásban is gördülékeny ügymenet, pedig a feladat nem kicsi: a fent már említett csíkszeredai konzulátuson az egyszerűsített honosítás életbe lépését követően, vagyis január első munkanapjától június nyolcadikáig bezáróan százharminckétezer mellékletet kellett átvenniük-kitölteniük a magyar állampolgárságot (vissza)kérő 15 565 embertől! A rendszer összeállt és működik, így jogos a remény arra, hogy Balogh Virág László és családja még idén meg is kapja a piros útlevelet.

Hosszú idő után eljött az az év is, amikor nem fogy a magyarok száma, hanem növekedni fog! Az idén legalább százezer új állampolgárt köszönthetünk, így biztos, hogy pozitív lesz a mérleg, még akkor is, ha tudjuk, hogy ez statisztika, hiszen az anyaország területén vészesen fogy a magyar. Új honfitársaink többségükben ott maradnak a szülőföldjükön, és ez így van jól, de legalább papírjuk van arról, hogy összetartozunk.