„Esküszöm, hogy Magyarországot hazámnak tekintem. A Magyar Köztársaságnak hű állampolgára leszek, alkotmányát és törvényeit tiszteletben tartom és megtartom. Hazámat erőmhöz mérten megvédem, képességeimnek megfelelően szolgálom. Isten engem úgy segéljen.”
Történelmi elégtétel, a múlt lezárása és egy új fejezet megnyitása? Kinek mit jelent? Legtöbben azt kérdezik, milyen érzés, hogy magyar állampolgár lettem?
Jakab Sándor, a HMDK elnöke, aki a világon elsőként vette át külhoniként magyar állampolgárságát március 12-én Mohácson, azt mondta, amikor megszületett, még magyar állampolgárként sírt fel, mire megtanult beszélni, már elvesztette azt. Nem tudta szavakba önteni érzéseit, azt mondta, egy Petőfinek kellene lennie annak, aki most meg tudná fogalmazni, mit érez valójában.
Tőkés László megköszönte a magyar Országgyűlésnek, a magyar kormánynak, hogy jóvátették a rossz emlékezetű 2004. december 5-ei népszavazás okozta traumát. „Kilencven évvel ezelőtt szétszakadt a nemzet, de most, a határok tiszteletben tartásával ugyan, de közjogilag egyesült. És ma én is részese voltam ennek az örömteli pillanatnak” – mondta
Múlt hét szombaton történelmi pillanatnak voltam én is részese. Mi, horvátországiak vehettük át elsőkként magyar állampolgársági bizonylatunkat a közeli Mohácson. Számos kérdést tettek fel, és bennem is számos kérdést kavargott egész nap. Azonkívül, hogy mit érzek, megkérdezték azt is, mit gondolok, a többi horvátországi magyar is élni fog a lehetőséggel? Bizonyára nem mindenki. De én akartam. Ahogy nem akar minden határon túli magyar állampolgárságot, ugyanúgy nem akarja Magyarország minden polgára sem azt, hogy mi magyar állampolgárok legyünk. De ez már többé nem számít. A szégyenletes 2004. december 5-ei népszavazás okozta seb ezzel begyógyult, mi pedig megbocsátottunk.
A lehetőséget, hogy közjogi értelemben is újra a nemzet részévé válhassunk, most szívesen adták, mi pedig örömmel fogadtuk el. Aki nem így érez, az ne kérje. Lehet élni a lehetőséggel, de ne tegye senki muszájból, csak ha valóban úgy érzi. Számomra többé nincsenek béklyók, nincsenek korlátok, nincs keserű szájíz az elszenvedett megaláztatások miatt. Én úgy érzem, azzal, hogy szabad akaratomból magyar állampolgár lehetek, jobb horvát honpolgárrá is váltam. Nem úgy érzem, hogy rám erőszakoltak valamit, amiről én nem dönthettem.
Őseink jussán történelmi elégtétel született, másrészt pedig ezzel valóban lezártuk múltunk egy szakaszát, és új fejezet nyílt számunkra, egy új történet vette kezdetét, amelyben már nem kell többé Trianon árnyékában élnünk.
